Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)
1892. szeptember 16. 123 724./ ezen eszközhöz nyúlni, rendszerint nem is kerül a sor arra, hogy ez eszközt valóban alkalmazni kelljen, mert a Főrendiház ily esetekben legtöbbnyire már előbb enged. Összefoglalva véleményét, az igazságügy-miniszter úr ismételve hangsúlyozza annak szükségét, hogy a kormány a fent említett kérdések iránt a maga kebelében mielőbb teljes megállapodásra jusson, hogy annak alapján kifelé is határozott álláspontot f oglalhas son el, és erre nézve legcélszerübbnek tartja, ha a. polgári .anyakönyvezés, polgári házasság vallásszabadság és.zsidó recepció kérdései, pontonként, tárgyaltatnának," A pénzügyminiszter úr is azon a nézeten van, hogy ha semmi intézkedés sem történnék, az a kormánynak megadását jelentené, és hogy az egyezkedések idejének már vége van; abban is osztozik az előtte szólóval, hogy a teendő intézkedéseknél kerülni kell mindent, ami azokat az egyház üldöztetése színében tüntetné fel. Ennek azonban nem tulajdonítja azt az értelmet, hogy a függő kérdések ne oldassanak meg mind, hanem hogy azonnal 0 csak annyi szabályoztassék, ami a fennforgó kérdésekkel összefügg. Ami különösen a polgári házasságot illeti: szóló azt szubszidiáris intézkedésnek tekinti, s azért, valamint azon oknál fogva, mert oly eszközöket kívánna javaslatba hozni, amelyek gyakorlatilag keresztül is vihetők, a fakultatív polgári házasság mellett van oly értelemben, hogy mindenkinek tetszésére bízassék a házasságot egyházi vagy polgári hatóság előtt megköthetni. Szóló különben megjegyzi, hogy elvileg 0 nincsen ugyan p az általánosan kötelező polgári házasság ellen, hanem a q fennebb kiemelt opportunitási szempontból ajánlotta a fakultatív polgári házasságot, kapcsolatban a házassági jog szabályozásával; e szempontból — ha el is határoztatnék az általánosan kötelező polgári házasság — nem ajánlaná, hogy ily határozathoz a kormány mint sine qua non-hoz ragaszkodjék. Az anyakönyveket illetőleg a pénzügyminiszter úr [a] részleges polgári anyakönyveknek behozatalával a kérdést megoldhatónak nem tartja; ezekkel csak szaporíttatnék a konfliktusoknak a száma; azért nézete szerint ki kell jelenteni, hogy általános polgári anyakönyvek hozatnak be, s csak ideiglenesen léptetnek részleges polgári anyakönyvek életbe. A részleges polgári anyakönyvekkel csak akkor lehetett volna beérni, ha ezen intézkedés a klérus ellenzése nélkül lett volna keresztülvihető, s a Főrendiház is azt elfogadta volna; most azonban már bebizonyult, hogy erre számítani nem lehet. Azért az általános polgári anyakönyveknek behozatalát kell kimondani/ ha ez ki van törvényileg mondva, még a részleges anyakönyveknek tényleges életbe léptetésével is várni lehetne, sőt még a februáriusi rendelet is hatályon kívül volna helyezhető. Az 1868:LIII. te. módosításának kérdésével a pénzügyminiszter úr jelenleg nem kíván foglalkozni, csak azt jegyzi meg, hogy ha a házassági és családi jognak szabályozása alkalmával módosíttatnék is a törvénynek kérdéses határozata, e módosítás nézete szerint nem oly értelemben volna eszközlendő, hogy a gyermekek vallásának meghatározása a szülőkre bízatik, hanem hogy a gyermekek követik az atya vallását, mert a gyermekek vallása meghatározásának a szülőkre bízása elvi inkonzekvencia volna, mely csak akkor volna helyén, ha az állam a vallás ügyét teljesen magánügynek tekintené. A Felség személye körüli miniszter úr nem látja s elérkezettnek az időt arra, hogy a kormány új programot állítson fel. A kormánynak eddigi 1 prog730
