Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

123724./ 1892. szeptember 16. ramja az hogy bizonyos palliativ eszközökkel igyekszik a kérdést kiegyenlíteni. Időközben nem változott a helyzet ezért e programot szóló fenntartani óhajtaná, s nem kívánna oly radikális eszközökhöz nyúlni, mint a kultuszminiszter úr ajánlotta, mert még mindig meg van a reménye, hogy a kérdés kompromisszumok útján meg fog oldathatni, amennyiben a másik fél is óvakodni fog, hogy a végső eszközökhöz nyúljon; s e kérdés elintézésénél is áll az, hogy „qui habet tempus, habet vitam"! Nézete szerint tehát meg kellene állani a kormány eddigi programjánál, ti. hogy az 1868:LIII. te. határozmánya egyelőre

v nem módosítandó, és a vegyes házasságokból, származott.gyermekekmára a polgári anyakönyvek behozandók. Ha a több oldalról most ajánlott radikális/ intézkedések foganatosíttatnának: ez a Kulturkampfra vezetne, melytől óvakodni kell. Az igazságügy-miniszter úr szerint oly határozatlan állásponttal, mint azt az előtte szóló miniszter úr ajánlotta, a kormány meg nem állhat. A kormány eddigi programja az volt: nem módosítani az 1868:LIII. tc.-et, és fenntartani a februári usi rendeletet; ha pedig e rendelet a klérus ellenkezése miatt kényszereszközök alkalmazása nélkül végrehajtható nem volna, behozni a polgári anyakönyveket, melyek a klérus közreműködését nélkülözhetővé tennék. E program helyes volt addig, míg az egyezkedés folyt, és remény lehetett annak sikerüléséhez; az ügy azonban ezt a stádiumot már meghaladta, mert a tények bebizonyították, hogy semmi remény sem lehet ahhoz, hogy a kérdés a klérus hozzájárulásával oldassék meg. Következik tehát a program második részének valósítása, ti. a polgári anyakönyveknek behozatala, s mindazon egyéb intézkedéseknek foganatosítása, melyek ez üggyel összefüggnek; hogy azonban a polgári anyakönyvek miképpen rendeztessenek be, és mi módon léptettessenek életbe, s milyenek legyenek azon egyéb foganatosítandó intézkedések: erre nézve — mint azt az előadó miniszter úr fennebb már kifejtette — a kormánynak nincsen még határozott programja, tehát múlhatatlanul szükséges, hogy az tüzetesen megállapíttassék. Ami a Kulturkampfot illeti: azt — amint fennebbi előadásából kitűnik — az igazságügy-miniszter úr sem kívánja, de hogy az be ne következzék, nem egyedül a kormánytól függ. A Felség személye körüli miniszter úr elismeri, hogy a kor

: many .eddigi

2 programja bizonyos mértékben

33 határozatlan, de

bb megfelel ez a. .kormány által, eddig

00 elfoglalt álláspontnak, mely szerint az egyezkedés fonalát még nem tartja megszakítottnak.

dd Oly radikális eszközökhöz, milyenek az. általános polgári anyakönyveknek és a.kötelező polgári házasságnak behozatala, s evvel..összeköttetésben a Főrendiháznak koercitiv rendszabályok által való kényszerítése, nyúlni sem; most, sem.belátható időben

66 nem kíván. A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr kénytelen konstatálni, hogy álláspontja a közvetlen előtte szóló miniszter úr felfogásától minden pontra nézve eltér azon egynek kivételével, hogy ő sem kívánja a Kulturkampfot, meg kell azonban jegyeznie, hogy a mostani állapotot sem lehet kielégítőnek mondani, s a Kulturkampfnak bizonyos neme máris létezik. De éppen mert kerülni akarja a Kulturkampfot, elvi álláspontjának is oly módon kíván kifejezést adni, hogy annak semmi, az egyház ellen irányzott éle ne legyen, s annál jobbnak tartja a foganatosítandó rendszabályokat, mennél tisztábban kifejezésre jut általuk, hogy a kormány csakis az 731