Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

Bevezető tanulmány ügyeit majd az igazságügyről szóló 5. fejezetben tárgyaljuk, itt a miniszterekkel, az államtitkárokkal, továbbá a más országos szerveket vezető személyekkel és a törvényhatóságok élén álló főispánokkal kapcsolatos minisztertanácsi határozatokat tekintjük át. a) Főtisztviselők A testület nem foglalkozott a miniszterek kinevezésével, hiszen a kinevezésüket az uralkodó a miniszterelnök előterjesztésére eszközölte. így csupán néhány velük kapcsolatos ügyet tárgyalt meg a minisztertanács: - a felmentendő br. Orczy Béla király személye körüli miniszter kinevezése főkamarásmesterré, és utódja, ifj. Szőgyény-Marich László kinevezése a Főrendiház élethossziglani tagjává (1890. dec. 22J2. és 3.); - a fiatalon elhunyt Baross Gábor kereskedelemügyi miniszter árváinak nevelési pótlék biztosítása (1892. jún. 17./13.), továbbá sírboltjának felépítése (1892. okt. 28Y26., majd a Wekerle-kormány idején: 1893. dec. 23./14.). Az államtitkári kart illetően a következő előterjesztésekre került sor: - Szalavszky Gyula főispán kinevezése belügyminisztériumi államtitkárrá (1890. máj. 17./14.); - Gromon Dezső honvédelmi minisztériumi államtitkárnak a belső titkos tanácsosi méltóság adományozása (1890. aug. §.//.); - Erdély Sándor ítélőtáblai elnök kinevezése igazságügy-minisztériumi államtitkárrá (1892. szept. 10./5.)\ - Reiszig Ede főispán kinevezése kereskedelemügyi minisztériumi államtitkárrá (1892. szept. 10./8.); - Rickl Gyula igazságügyi államtitkárnak a magyar nemesség díjmentes adományozása (1892. okt. 28J2.). Két további jelentős poszton történő változásról határozott a minisztertanács: - gr. Zichy Ágost helyébe gr. Batthyány Lajos főispán kinevezése fiumei kormányzóvá (1892. febr. 19./8.); - Hieronymi Károly országgyűlési képviselő kinevezése az Állami Számvevőszék elnökévé (1892. okt. 14./1.). b) Főispánok A törvényhatóságokban működő főispánok a kormány bizalmi emberei voltak, akiket a belügyminiszter előterjesztésére nevezett ki az uralkodó. A belügyi tárca vezetőjének — kinevezési javaslatának megtétele előtt — meg kellett szereznie a minisztertanács egyetértését. Kormányváltozáskor vagy a belügyminiszter személyében történt változáskor — a kialakult gyakorlat szerint — a főispánok rendelkezésre bocsátották állásukat, hogy az új kormány, ill. miniszter dönthessen: kit akar megtartani és kit nem. Bizonyára személyesen (szóban) jóval többen (vagy valamennyien) éltek e „lehetőség"-gel, írásos nyoma azonban csak a Hajdú vármegyei és Debrecen városi, valamint a Szabolcs vármegyei főispán ilyen lépésének van. Szapáry mindkét főispánt, akárcsak a többieket, megtartotta, a kormány változás miatt nem 72