Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

Bevezető tanulmány előzetes hozzájárulása kellett olyan hidak létesítéséhez, amelyek hadászati fontosságúnak minősültek, állami segéllyel épülnek, vagy amelyek országos határt képező vagy hajózható, tutajozható vagy szabályozás alatt lévő vizeken vezetnek át, vagy amelyek állam által létesített, fenntartott és kezelt építményeket érintenek. A minisztertanács ebben a kormányciklusban csak néhány alkalommal foglalkozott érdemi út- és hídügyekkcl. Először 1890 őszén az átadás előtt álló pozsonyi Duna-híd avatási ünnepségének kérdése került a testület elé annak okán, hogy a város Ferenc József királyról kívánta elnevezni a kettős, közúti és vasúti funkciót egyaránt betöltő hidat. A minisztertanács támogatta a kérést (1890. okt. 24.il

.), majd később az építési vállalkozó kitüntetéséről is határozott. (1890. dec. 17./6.) 1891 elején Baross a komáromi Duna-híd építésére vonatkozó szerződés megkötésére kért és kapott minisztertanácsi felhatalmazást. (1891. jan. 21./5.) A miniszterek testülete nemsokára, az év tavaszán összesen 512 km hosszú, a Felvidéken és Erdélyben található, stratégiai jelentőségűnek ítélt törvényhatósági közút állami kézbe vételéről hozott határozatot (1891. márc. 14./8.), majd egy év múlva az állami költségvetés elfogadásának késése miatt két Temes-híd, SL pozsonyi és komáromi Duna-hidak, a tiszafiiredi Tisza-híd és a zágrábi Száva-híd finanszírozására kellett felhatalmazást adnia (1892. márc. 6./12.). Végül 1892 tavaszán tárgyalta meg a minisztertanács Wekerle Sándor pénzügyminiszter előterjesztését az 1870. évi nyereménykölcsön ügyéről. Ennek alapján született döntés egy új budapesti Duna-híd létesítésének finanszírozásáról. A meglévő három híd (Lánchíd, Margit-híd, összekötő vasúti híd) ugyanis már nem elégítette ki a forgalmi szükségleteket, ezért még 1891 elején szakmai ankéttal kezdődött meg az új hid építésének előkészítése. (1892. máj. 20./10.) A konkrét döntést majd a Wekerle-kormány hozza meg. Kiemelkedő jelentősége volt a Vaskapu-szabályozás 70-es évek vége óta esedékes végrehajtásának. Baross nagyon fontosnak tartotta, hogy a magyar áruk exportja ne legyen kiszolgáltatva a német kereskedelmi politika kénye-kedvének, éppen ezért kerülő kiviteli útvonalak létesítésére törekedett. Ebben a törekvésben rejlett — a fiumei kikötő és a tengerhajózás fejlesztése mellett — a Vaskapu-szabályozás mielőbbi elvégzésének, vagyis az Aldunán lévő hajózási akadályok megszüntetésének alapvető indoka is.

30 Hosszú vitákat követően kapta meg Magyarország a berlini kongresszus által a Monarchiára rótt feladatot, miután Ausztria az Arlberg vasút kiépítését vállalta magára. A magyar agráriusok ellenezték a szabályozás végrehajtását. Attól féltek, hogy az olcsó orosz és román gabona — a hajózás megkönnyítése után — eláraszthatja a Monarchia piacait. Végül sikerült megalkotni az 1888:26. és 1889:12. te.-eket, és a kereskedelemügyi miniszter ;

— még Tisza Kálmán idején — kiírhatta a szabályozási munkák elvégzésére a nyilvános pályázatot. Baross ennek eredményéről, ül. eredménytelenségéről adott tájékoztatást az 1890. április 24-i minisztertanácsban. Miután nem érkezett be olyan pályázat, amely a járulékokkal együtt 9 millió Ft-ban maximált vállalkozói díjat ne lépte volna túl, egyezség megkötését javasolta az egyik vállalkozóval. A testület ezt elfogadta, és hamarosan meg is köthették a szerződést. (1890. ápr. 24./11.) Kevesebb mint négy hónap elteltével Baross már a munkálatok megkezdésének és ünnepélyes megnyitásának tervezett időpontjáról, valamint programjáról szá59