Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

Bevezető tanulmány - 1892:18. te. a magyar korona országainak kormánya és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok kormánya között az érme- és pénzrendszerre vonatkozólag kötendő szerződésről, - 1892:19. tc. az aranyforintra szóló kötelezettségeknek koronaértékbeli aranyérmekben való teljesítéséről, - 1892:20. te. az osztrák-magyar bank alapszabályai 87. cikkének kiegészítéséről, - 1892:21. tc. némely államadósság beváltásáról s a koronaérték behozatalára szükséges arany beszerzéséről. Ezzel megtörtént a valutarendezés első és egyben döntő lépése. Az ezüst alapú osztrák értékű forint helyébe az aranyalapú korona lépett, amelynek századrésze a fillér lett, a jegybankot pedig kötelezték a bankjegyek igény szerinti aranypénzre váltására. (Megjegyezzük, hogy az igény szerinti átváltás sosem jelentett a Monarchia idején készpénz-fizetést aranyban, jóllehet ennek elérése mindkét kormánynak szándékában állt.) Egyelőre azonban a két rendszer még egymás mellett működött, a teljes átállás az eredetileg tervezettnél később (1899-ben) valósult meg. A valutarendezést az akkori osztrák és magyar kormányok legsikeresebb alkotásának tekinthetjük, amelyben Wekerle Sándor pénzügyminiszter kulcsszerepet játszott, aki nemsokára már miniszterelnökként vett részt a nagy reform következő szakaszának megvalósításában. A minisztertanács 1890-1891 folyamán a valutarendezéssel is összefüggésben megtárgyalta a forgalomban lévő ezüst váltópénzek átveretesének kérdését (1890. júl. 4/8,), döntött a rézváltópénz szaporításáról (1890. dec. 3/14.), kifejezetten a tervezett valutarendezésre tekintettel korlátozta a kincstár ezüstbeváltási kötelezettségét (1891. júl. 3./13.), és határozott a német egyesületi tallérok bevonásával kapcsolatban (1891. nov. 21./18., dec. 18/8.). c) Adóügyek A Szapáry-kormány minisztertanácsa a közvetett adókra vonatkozó törvények körében több módosításról tárgyalt, ill. határozott. Elsősorban a visszaélések megakadályozását célozta az állami italmérési jövedékről szóló 1888:35. te.-et kiegészítő törvények sikeres kezdeményezése. (1890. máj. 9./5., 1892. ápr. 29/10.) Nem vezettek viszont eredményre az 1888. évi szeszadótörvény módosítására irányuló lépések, mert az osztrák kormánnyal nem sikerült egyetértésre jutni. (1890. jún. 20/2., jún. 27/1.) Furcsa eset volt a sörtermelés megadóztatásáról még 1888-ban elfogadott, de szentesítésre fel nem terjesztett törvényjavaslat ügye. Az osztrák kormánnyal a vámkülföldre kivitt sör után járó adó-visszatérítés tárgyában folytatott tárgyalások ugyanis egy technikai részletkérdésben átmenetileg kudarcba fulladtak, ezért 1891ben a minisztertanács ad acta tette a törvényjavaslatot. Később, miután a Wekerlekabinet idején létrejött a megállapodás, egy új törvény (1894:30. te.) megalkotásával zárult le az ügy. (1891. szept. 25/4.) d) Egyéb pénzügyek A pénzügyminiszter előterjesztése alapján több egyéb pénzügyi téma is a minisztertanács elé került. 50