Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

Bevezető tanulmány Döntött a testület az italmérési jogokra, vonatkozó kártalanítási igények bejelentési határidejének ismételt meghosszabbítását kimondó törvényjavaslatról {1890. ápr. 18./10.), a Fővárosi Lóvasút Társaság /udvámjának mérsékléséről (7597. jan. 21./16.), az 1889-ben alakult Magyar Cukoripari Rt. pénzügyeinek rendezésével kapcsolatos hitelnyújtásról (7897. okt. 13./14.), a Lánchíd elsőbbségi kötvényeinek bevonásáról (7892. jan. 8J9.) és a horvát-szlavón gyógyfürdőkben emelt új épületek ideiglenes házadómentességét elrendelő törvényjavaslatról (7892. okt. 28.Z8.). 1890 tavaszán, a kormány országgyűlési programjának összeállítása során — mint láttuk — Wekerle jelezte a minisztertanácsnak, hogy törvényjavaslatot kíván benyújtani a községeket megillető regálé kárpótlási kötvények hitelszövetkezetek alapítására történő felhasználásáról. Erre az 1888:36. te. 26. §-a kötelezte a kabinetet. Az ügyben több, a kérdést a szövetkezetekről tervezett törvény keretében megoldani javasolt tervezet is készült, kormányülés napirendjére azonban egyik sem került. {Ld. 1892. máj. 20./3.) A bankok, pénzintézetek vonatkozásában minisztertanácsi határozat született a Nagyszebeni Takarékpénztár zálogleveleinek óvadékképességéről {1890. ápr. ll./ll.) és a Magyar Országos Központi Takarékpénztár 4 1/2%-os zálogleveleinek felvételéről a Posta-takarékpénztár és betevői által vásárolható értékpapírok sorába (7892. márc. 6./11.), A testület hozzájárult a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete alapszabályainak oly célú módosításához, hogy az húszezer Ft-nál nagyobb kölcsönöket is adhasson városoknak és jogi személyeknek. {1891. jan. 30./10.) 1890 tavaszán a minisztertanács két alkalommal is tárgyalt a szerbiai sószállítás jogának megszerzéséről. A törekvés nem hozott sikert: a versenytárgyaláson Románia nyert. {1890. ápr. 24./15., máj. L/16.) 1890 őszén napirendre került az állami tisztviselők fizetésének régóta esedékes rendezése. Az ügyet több éve vegyesbizottság tárgyalta, amely ekkorra készült el javaslataival. {1890. szept. L/2.). Az 1871 óta változatlan illetménytábla miatt a fizetések messze elmaradtak a kívánatostól. Bár Wekerle 1890. szeptember l-jén azt ígérte, hogy még abban a hónapban bemutatja a javaslatokat, erre több mint egy évet kellett várni. A minisztertanács 1891 őszén vitatta meg több alkalommal is az előkészített törvényjavaslat-tervezetet {1891. okt. 13./15., okt. 14./3., dec, 5./20.), amely a véglegesítés után az V. fizetési osztálytól lefelé irányzott elő illetményemelést. (Részleteket ld. a jegyzőkönyvekhez készített jegyzetekben.) A kormány 1891. december 21-én terjesztette az Országgyűlés elé a törvényjavaslatot, majd ezt — a választásokat követően — az újonnan összeült Ház esetében 1892. február 27-én megismételte. A gyors parlamenti tárgyalásban reménykedve 1892. július l-jével tervezték az új illetményrendszer hatályba léptetését, a javaslat azonban elakadt a Pénzügyi Bizottságban. (7892. ápr. L/1.) A kormány végül két eseti pótlék kifizetésével enyhített az állami tisztviselők helyzetén. (1892. jún. 17./L, júl. 8./13.), de a törvény tovább késett, és csak a következő kabinet idején születhetett meg. A minisztertanács a szomolnoki kénkovand bánya eladása miatt megszüntette a szomolnoki kincstári bánya- és kohóhivatalt {1890. júl 4./13.), majd pedig hozzájárult ahhoz, hogy a pénzügyőrség, a vámhivatalok és a cukorgyári ellenőrök létszámát felemeljék (7890. szept. 21./10.). 51