Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

Bevezető tanulmány b) A valutarendezés megkezdése A Monarchia 1857-ben bevezetett közös ezüst alapú valutája, az osztrák értékű forint régóta megérett a reformra, hiszen nem számított teljes értékű valutának, mert a jegybankot (Osztrák—Magyar Bank) nem kötelezték a bankjegyek nemes fémből vert érmére való átváltására. 1867-ben törvény rendelte el az arany valutára való mielőbbi áttérést, de ennek megvalósítása — a két állam pénzzavarai miatt — hosszú ideig illúziónak bizonyult. A 90-es évek elejére aztán helyreállt a két államháztartás egyensúlya, és ezzel lehetőség nyílt az Osztrák-Magyar Monarchiára és országaira egyre hátrányosabbá váló állapot megváltoztatására. Előzetes osztrák-magyar, ill. a pénzügyi körökkel lezajlott tapogatózó tárgyalások után Wekerle 1890. március 20-án egyetértéssel válaszolt az osztrák pénzügyminiszter újabb megbeszéléseket javasoló levelére. A megbeszélések ősszel eredménnyel zárultak, és Wekerle 1891. január 9-én megküldhette minisztertársainak a valutaügyben minisztertanács elé szánt terjedelmes elaborátumát. 1891. január közepén tartották meg azt a minisztertanácsot, amely megvitatta a pénzügyminiszter előterjesztését. (1891. jan. 15./6.). Itt — a jegyzőkönyv tanúsága szerint — Wekerle részletesen szólt a valuta rendezetlenségéből fakadó pénzügyi és gazdasági hátrányokról, megindokolta az aranyalapra való áttérés szükségességét, kifejtette a rendezés három előfeltételét (megfelelő mennyiségű arany beszerzése, a jegybank konszolidálása, a pénzhelyettesítők általánosabb használata érdekében a csekk- és klíringrendszer fejlesztése), hangsúlyozta a tervezett lépés időszerűségét, majd rátért a valutarendezés javasolt módjának ismertetésére. A frank-rendszer alapulvételét tartotta a legjobb megoldásnak, de a saját valuta aranybani ellenértékére való áttérést is megfelelőnek ítélte úgy, hogy a papírforint aranybani egyenértékét ketté osztva a fél forintot fogadják el egységül. Az új pénzrendszerre való áttéréshez a Monarchia két államának mindenekelőtt kb. 150 millió Ft aranyat kellett beszereznie, mégpedig feltűnés nélkül. Három évi, majd még két évi átmenet után az ezüst forintokat teljesen bevonják, vagyis az aranyvaluta kizárólagossá válik. A pénzügyminiszter szólt még a költségekről, továbbá a közös jegybank fenntartásáról, a szükséges törvényekről, valamint a tiszta aranyvaluta terve ellen osztrák és magyar oldalról egyaránt várható támadásokról. A minisztertanács egyetértett a pénzügyminiszter előterjesztésével, és elfogadta javaslatait. Wekerle megbízást kapott a tárgyalások megkezdésére azzal, hogy ezek menetéről időről-időre számoljon be a testületnek. Több mint egy esztendő után végül eredményre vezettek az osztrák kormánynyal és az Osztrák-Magyar Bankkal folytatott tárgyalások. Időközben — 1891 februárjától kezdődően — a Pénzügyminisztérium „feltűnés nélkül" megkezdte a szükséges arany beszerzését.

19 Wekerle 1892. április végén tájékoztatta a minisztertanácsot a tárgyalások eredményéről. A testület a valutajavaslatok gyors megtárgyalását tartotta szükségesnek. (1892. ápr. 29.Z8.) Néhány nap múlva minisztertanácsi döntés született a valutarendezésről szóló törvényjavaslatok benyújtásáról. (1892. máj. 5./4.) Az Országgyűlés — akárcsak a Lajtán túl — rövid időn belül elfogadta mind az öt javaslatot (1892. jún. 17./2.), amelyeket a következő törvények cikkelyeztek be: - 1892:17. te. a koronaérték megállapításáról, 49