Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

Bevezető tanulmány folytak a Pénzügyminisztérium és a többi tárca között, majd nyár végén-ősz elején a pénzügyminiszter minisztertanács elé vitte az előzetes tárgyalások eredményeként összeállított teljes költségvetési tervezetet, amelyet a testület — fejezetenként haladva — több ülésen át megvitatott és véglegesített. (1890. aug. 29./1. és 3., aug. 30./10. és 12-13., 1891. szept. 6J3., szept. 7./2., szept. 25.Z2., 1892. szept. 10J13., szept. 15./L, szept. 16./L). A minisztertanács foglalkozott még 1890-ben a költségvetés törvényjavaslatként való benyújtásával (1890. dec. 3./14.), 1891-ben a felhatalmazást kérő törvényjavaslattal (1891. szept. 2S./2.), 1892-ben a költségvetés újbóli beterjesztésével (1892. febr. 9./19.) és a további két hónapi felhatalmazást kérő törvényjavaslattal (1892. márc. 18./L), valamint ismét a felhatalmazásról szóló törvényjavaslattal (1892. okt. 28J8.). Valamennyi fentebb hivatkozott jegyzőkönyvi pontnál jegyzetben megadjuk az éves költségvetésekkel kapcsolatos legfontosabb információkat. E helyen a következőket tartjuk szükségesnek kiemelni. Szapáry kormányalakítása idejére megteremtődött a magyar államháztartás egyensúlya. A Tisza-kormány Wekerle Sándor pénzügyi államtitkár majd miniszter programja alapján 1887-től a közvetett adók reformjával (^emelésével), az italadó bevezetésével, hitelügyi konverziókkal, a vasutak kamatgaranciájának leépítésével és takarékossági intézkedésekkel érte el ezt az eredményt. Míg 1870-től a jövedelmi mérleg két év (1884, 1885) kivételével mindig hiányt mutatott, addig 1888-tól már többlet jelentkezett. Nyilván a pénzügyminiszter személyében meglévő folytonosságnak is köszönhető volt, hogy az új kabinet programjában kiemelt pontként szerepeltette az államháztartás egyensúlyának megszilárdítását, és ezért mindent meg is tett. A siker nem maradt el: a jövedelmi mérleg 1890-ben 52,9 millió, 1891-ben 61,5 millió, 1892-ben 57,5 millió többletet mutatott.

17 A közölt jegyzőkönyvekből világosan kitűnik, hogy a pénzügyi egyensúly megszilárdításának követelményei határozták meg az éves költségvetések összeállítását. Mindenekelőtt a közös hadügyi kormányzat növekvő igényei okoztak nagy vitákat. A hadi költségvetés visszafogásában egyetértés volt a magyar és az osztrák kormány között, így lényegében sikerült is megakadályozni az éppen megteremtett egyensúlyt veszélyeztető túlzott követelések teljesítését. Ugyanakkor, ha arra szükség volt, a magyar kormány a póthitelt sem tagadta meg a haderőtől. (Vö. 1890. márc. 25.Z24., 1891. ápr. 16./8., máj. l./25.,jún. 3./12. és 13.) A kormány ehhez hasonlóan kezelte a beligazgatási költségvetést is. Természetesen az emelkedő bevételek lehetővé tették a kiadások fokozatos növelését: az 1890. évi 356 millió Ft előirányzat 1891-ben 369, 1892-ben 397 millió Ft-ra emelkedett. Matlekovits Sándor 1894-ben kiadott müvében joggal írta a következőket: „... a Tisza által iniciált és Wekerle által szerencsésen befejezett intézkedések folytán Magyarország államháztartása oly egyensúlyba jött, hogy az állami élet organikus továbbfejlesztése most már lehetséges. Most már rendelkezésre állanak az anyagi eszközök közművelődési és közgazdasági célokra."

1 A közigazgatási reform tárgyalásakor már láttuk, hogy a Szapáry-kormány élni kívánt a lehetőséggel, illetőleg majd a továbbiakból kiderül, hogy élt is azzal. 48