Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

1891. január 30. 5275./ rint éppen nem élveznek, és amilyeneket Ausztria a mi terményeinknek soha sem adott. Hogy ez mit jelent, bizonyítják a következő adatok: az ipari árukból Ausztria behozott hazánkba 1883-ban 298 783 888 1886,, 285 586 876 1888 „ már 303 065 748 1889,, 311676 492 Ft értéket. Tehát fokozott emelkedés. De továbbá az osztrák szén számára is igen olcsó díjtételek állanak fenn a mi vasutainkon, amilyeneket a mi szenünk, amely pedig csak barna szén, nem élvez. így történhetett, hogy amíg Ausztria 1883-ban 2 267 950 Ft áru szenet hozott be, addig 1889-ben a behozatal már 4 091 421 Ft-ra emelkedett. Átalában Ausztria behozatala 1886. évi 361 466 534 Ft-ról 399 994 554 Ft-ra emelkedett! Mindezen tények alapján csak ismételheti előadó miniszter úr azt, hogy az egész új díjszabás a kivételes díjszabás tetemesen leszállított száma és az Ausztria javára különösen is megállapított egyéb díjszabási kedvezmények minden irányban oly előnyös helyzetet teremtenek, amiért nekünk a velünk szoros gazdasági kötelékben élő Ausztria is csak köszönettel tartozhatik. De viszont önkénytelenül is felmerülhet az a kérdés, hogy ha vajon Ausztriában, ahol újabb időben is ismételt — jogosulatlan — panaszok emeltetnek az itteni eljárás ellen, mi történik? — vajon annyira ragaszkodnak-e ott a vámszövetségnek ama velünk szemben hangoztatott szelleméhez? És itt a tények alapján konstatálja előadó miniszter úr, hogy Ausztria vasútjai nekünk jó példával nem szolgálnak, s hogy ha mi felszólalnánk, a mi felszólalásunknak valóban lenne alapja. így, hogy többet ne említsen előadó miniszter úr, utal csupán arra, hogy amint a munkács-beszkidi vasút nagy áldozattal megépült és a forgalomnak átadatott, az Osztrák Cs. Kir. Államvasutak oly különleges díjszabási intézkedéseket és jelentékenyen nagy díjtételeket léptettek az ő csatlakozó határvonalukon életbe, melyek a magyar-gácsi forgalmat teljesen megakasztani képesek. Ez már valóban össze nem egyeztethető a közös vámterülettel, annál kevésbé, mert nem egy magyar áru a gácsi piacra nem is juthat, és nem veheti igénybe azon kedvező díjtételeket, amelyek más útirányon az osztrák áruknak rendelkezésre állanak. Ez egyenes prohibitív eljárás, melynek megszüntetése — dacára annak, hogy vitális gácsi érdekek is sértetnek — hiába szorgalmaztatott. De ezen felül bemutatja az előadó miniszter úr egész sorozatát az osztrák vasutakon alkalmazott kivételes és egyoldalú kedvezményeknek, melyek csak az osztrák termelés: liszt, szesz, kőolaj, szén stb. javára szólanak, és általunk igénybe egyáltalán nem vehetők; és míg a mi díjszabásunk nyílt és bárki által áttekinthető, ott etekintetben eltérő és valóban kedvezőtlen díjszabási helyzet van. Az előadottak után és hangsúlyozva azt, miszerint a jelenlegi helyzet előidézésében valóban semmi része sincs, előadó miniszter úr azon nézetének ad kifejezést, hogy az általa tett díjszabási intézkedéseken változtatni indok nincs, és kéri a minisztertanácsot, hogy jelen előterjesztését tudomásul venni méltóztassék. 440