Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

1891. január 30. 5275./ 52./5J 1891. január 30. 1. Osztrák támadások a MÁV új helyi díjszabása ellen

1 A kereskedelemügyi miniszter úr, utalással a minisztertanács 1890. évi október hó 24-én tartott ülésének azon határozatára, mellyel a MÁV új helyi díjszabása iránt tett előterjesztése helyeslőleg tudomásul vétetett, utalással továbbá az Ausztriában ezen díjszabás tekintetében támadt hírlapi és egyéb felszólalásokra,

2 és végül a br. Kaas Ivor képviselő által az összminisztériumhoz ugyané tárgyban intézett interpellációra, szükségét látja annak, hogy a minisztertanács figyelmét a M. Kir. Államvasutakon f. évi január l-jén életbe lépett helyi díjszabásra ezúttal újból irányozza. Minthogy hivatott komoly oldalról a Monarchia két államának azon joga, hogy tarifáit a másik fél ingerenciaja nélkül szabadon állapítsa meg, kétségbe nem vonatott és kétségbe nem is vonathatnék, mert erre törvényszerű alapot sem az 1867:XIL, sem az 1878:XX. te, sem végül az eddig mindkét fél által követett eljárás és gyakorlat nem nyújtana, de sőt etekintetben közös egyetértéssel még az úgynevezett közös vasutak sem képeznek kivételt, — előadó miniszter úr a kérdés jogi részét további részletes fejtegetés tárgyává tenni nem is tartja szükségesnek. Másfelöl azonban, minthogy előadó miniszter úr azon meggyőződésben van, hogy a vámszövetség természete és szelleméből önként következik, hogy a két fél a vasúti tarifakérdésekben is a lehető legjobb barátságban legyen és viszonos jóindulattal viseltessék egymás iránt e téren is, ami nem zárja ki azt, hogy saját gazdasági érdekeit mindkét fél gondozza és istápolja saját okszerű belátása szerint, és minthogy hivatalos oldalról is, éspedig ismételten állíttatott az, hogy a Magyarországon követett amaz eljárás, mely szerint a hazai termelés külön és egyoldalú kedvezményezésben részesíttetik, a vámszövetség szellemébe ütközik, előadó miniszter úr kötelességének tartja a következőket kiemelni. Ami az 1891. évi január l-jével életbelépett helyi díjszabásban új, az O Felsége többi tartományainak és királyságainak is javára esik, mert az új helyi díjszabás tételei átalában jelentékeny mérséklést mutatnak, és mert a köteléki díjszabásokba — pedig ezek is érdeklik az osztrák-magyar forgalmat —, rendszerint ezen olcsóbb díjtételek számíttatván be, azok ezzel az osztrák forgalom javára is válnék, de a beiforgalom terén sincs az új helyi díjszabás szerint különbség téve a hazai és az osztrák eredetű áru között, úgyhogy etekintetben az egyenlő elbánás saját elhatározásunkból biztosítva van. Az úgynevezett reexpedicionális eljárásra vonatkozó szabályok is olyanok, hogy azok elsősorban a közvetítő kereskedelem javára válván, az áru eredetének megkülönböztetése nélkül fognak ott, ahol az indokolt lesz, alkalmaztatni. Bátran, mert teljesen indokoltan állíthatja tehát az előadó miniszter úr, hogy az új helyi díjszabás az osztrák forgalomnak is javára szolgál, éspedig annyival inkább, 438