Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

5073./ egy részét visszanyervén, ennek kamatai a szabadalmi idő tartamára a bank előnyét fogják képezni; c. előnye leend a banknak, hogy szabadalma idejét egyidőre, talán leghelyesebben 1901 végéig, meg kell hosszabbítani; végre d. a bank üzletköre tetemesen tágulván, ezáltal nyeresége is tetemesen nagyobb leend; ezek az előnyök indokolttá teszik, hogy a valutarendezés költségeiben a bank is participáljon, mégpedig úgy az állam, mint főleg a bankra nézve mellőzendő bizonytalanságot lehetőleg mellőzve, participáljon a költségekben a bank akként, hogy az ezüstjének eladásából eredő vesztesége állíttassék szemben számszerűen megállapítható előnyeivel, s a mutatkozó nagyobb veszteség téríttessék meg a banknak, ha ellenben minden valószínűség szerint még nyeresége marad, a nyereség összege fordíttassék a 80 millió Ft-os adósságnak törlesztésére. Ezenkívül a bankra nagyobb üzletköréből háruló nyereség fejében méltányos kívánalom lenne, hogy az államot már 5%-on túl illesse a jövedelem fele, mi által a 80 milliónyi adósságnak törlesztetlen része a szabadalom lejártáig jelentékenyen apasztva lenne. Azután előadja, hogy a bank-alapszabályok revíziója alkalmából jelentékenyebb befolyást kellene a két kormánynak biztosítani a bank szervezetére, a kamatláb megállapítására, a forgalmi eszközök megosztására s az állami papírok mikénti lombardírozására. Végül az előadottak alapján ismerteti azon törvényhozási intézkedéseket, amelyek a valutarendezés keresztülvitele érdekében lennének teendők. Azután megjegyzi, hogy nem hiszi ugyan, hogy azon nagy előítéletnél fogva, amely a valutarendezés ellen nálunk lábra kapott, a valutarendezésnek általa javasolt módja, jelesül a tiszta aranyvalutának létesítése elfogadásra találjon.

11 Minden valószínűség szerint úgy az osztrák kormány, mint a pénzkörök részéről a németországi sántító valuták utánzása fog követeltetni, követeltetni fog az, hogy mai forintunknak aranyegyenértéke legyen a pénzegység, pénzeszközeink minden változtatás nélkül — legfeljebb az arany értékre való utalás mellett — a maiak maradjanak, s hogy az államjegyek összegével felérő arany szereztetvén be, ebből elsősorban hasonló aranyértékért a banknak mintegy 160 milliónyi ezüstje vétessék át az állam által, s az akként átvett ezüst, valamint a még fennmaradó arany fordíttassék az államjegyek terjes bevonására olyformán, hogy az esüstforintosok mint „Silberkurant" kény szerforgalomban tartassanak. Ezt az állapotot is határozott javulásnak kellene ugyan elismernie, de mivel a kérdést gyökeresen nem oldaná meg, legalább megkísérlendőnek tartja a tiszta aranyvaluta behozatalát, s a sántító valutát általában csak mint rövidebb vagy hosszabb ideig tartó átmeneti intézkedést vélné elfogadhatónak. A minisztertanács a tett előterjesztésben foglalt javaslatokat a valutakérdés megoldása érdekében megindítandó tárgyalások alapjául elfogadja olyképpen, hogy a pénzügyminiszter urat megbízza, miszerint ezen alapon indítsa meg és vezesse a tárgyalásokat, és azok folyamáról időről időre tegyen a minisztertanácsnak jelentést, a minisztertanács már most is kijelentvén, hogy maga részéről is mind közgazdasági és pénzügyi, mind politikai s hadviselési szempontból nagyon szükségesnek tartja a valuta mielébbi rendezését, valamint kívánatosnak tartja azt,

e hogy ezen rendezés nem sántító, hameml lehetőleg a tiszta aranyvaluta s lehetőleg a frank-rendszer elfogadása alapján történjék, s e célból a megkívántató 1891. január 15. 428