Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

50./3./ 1891. január 15. aranykészlet beszerzése iránti intézkedések mihamarább a kellő óvatossággal megtörténjenek. A valutarendezés módozatait illetőleg a minisztertanács maga részéről már most megállapítottnak tekinti, hogy a rendezés az egész Monarchiára nézve közös jegybank fenntartása alapján történjék, s ebből folyólag az Osztrák-Magyar Bankkal mindenekelőtt egyezményileg állapíttassák meg annak az anyagi áldozatnak nagysága, melyet a bank a valuta rendezése érdekében hozni tartoznék, kimondatván, hogy amenynyiben a hozott pénzáldozat a gyakorlatban magasabbra rúgna, azt a Monarchia 2 állama a banknak meg fogná téríteni, ellenben, ha a tényleg hozandó áldozat a megállapítottnál alul maradna, a nyereség a 80 milliónyi bankadósság törlesztésére fordítandó. Másfelől az osztrák kormánnyal egyezmény kötendő, mely szerint az államjegyekből álló függő államadósság 312 millió Ft erejéig 30:70 arányban a Monarchia 2 állama között megosztandó, ellenben kizárólag a Birodalmi Tanácsban Képviselt Királyságokat és Országokat terheli: a 312 millión felül forgalomban levő államjegyek és a sóbánya-utalványok beváltása. Ugyancsak az osztrák kormány gondoskodnék, hogy a 80 milliós bankadósság arányos része a banknak visszatéríttessék. E 80 milliós bankadósságnak az osztrák kormány által törlesztendő része 30%-át a magyar kormány az 1878:XXVI. te. értelmében a visszafizetéstől számítandó 50 évi részletekben kamat nélkül térítené meg a Birodalmi Tanácsban Képviselt Királyságok és Országoknak, míg a 80 milliós adósságnak a bankszabadalom lejártával törlesztetlen részére vonatkozólag az idézett te. határozmányai változatlanul fenntartatnának. Jegyzetek a Az ezután következő „a postaügy nem közös ügy" szavakat tollal áthúzták. b-d Tarkovich beszúrásai. e Az ezután következő „is" szót tollal áthúzták. f Tarkovich beszúrása. 1 Ld. még 1890. jún. 20./2., szept. l./L, szept. 29.72., nov. 26J3., dec. 3/7., 1891. febr. 13/3., ápr. 3/3., máj. 1/8. és 9., máj. 13./2. 2 Ld. még 1890. jún. 27/16., nov. 9./2., 1891. máj. 1/12., aug. 16/9., 1892. márc. 6/13. 3 Ld. még 1890. júl. 4/3., 1892. ápr. 29/8., máj. 5/4., jún. 17.72., 1893. jan. 7/1L, febr. 13/32., szept. 7/5., okt. 4/16., 1894. jún. 11/1. 4 A tíz fejezetből álló, 106 oldalas, számos melléklettel ellátott, „A valuta rendezése" című püm.-i előterjesztést ld. OL - K 255 - 1892 - 8. t. - sz. n. (Igen részletesen elemzi a témával összefüggő kérdéseket.) 5 A Monarchia pénzrendszere a napóleoni háborúk óta többször változott. A kiegyezés után alkotott 1867:16. te. fenntartotta a pénzrendszer közösségét az 1857-ben bevezetett ezüstvaluta alapján. Ennek egysége az o. é. Ft volt, amely = 1/45 font finom ezüsttel. A valuta rendezetlensége azonban nem szűnt meg, mert a Monarchia súlyos adósságai miatt a kibocsátott államjegyek kényszerforgalma továbbra is fennmaradt. Emiatt a jegybank (1878-től Osztrák-Magyar Bank) alapszabályainak azt a határozmányát, miszerint a bank a bankjegyeket köteles törvényes vert pénzre átváltani, felfüggesztették. A fent említett te. ugyan kötelezte a kormányt, hogy Ausztriával egyetemben — az arany érték alapján — mihamarább rendezze a valutát, erre a Lónyay-kormány kísérletet is tett, azonban az államháztartás állandó súlyos deficitje megakadályozta a rendezést. (Vö. Vargha 395413., 487. p., Tisza, Valutánk..., Kövér 259. p.-tól) — A mt.-ot megelőző, a kérdésre vonatkozó 429