Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

1891. január 15. 50./3./ Az áttérésnél a relációt a tényleges viszonyoktól lényegesen eltérőleg már azért sem lenne indokolt megállapítani, mert a reláció alapját nem a mai papírforint, hanem csak az a valuta képezheti, melyen mai papírforintunk szól, amelyért kötelezettséget vállaltunk, s ez a papírforintnál kisebb értékű ezüstforint, mely az érdekeinknek megfelelő mintegy 120%-kal való áttérést lehetővé teszi. A valuta rendezése akként lenne keresztülviendő, hogy mindenekelőtt — mégpedig feltűnés elkerülése végett a törvényhozások előleges engedélyének kikérése nélkül az állam rendelkezésére álló pénzeszközökből — mintegy 150 millió aranyforint lenne beszerzendő a Birodalmi Tanácsban Képviselt Országok és Magyarország által azért, hogy az új pénzrendszerre való áttérés lehetővé tétessék. Ezen részleges aranykészlet beszerzése után megállapíttatnék a reláció, s bizonyos határidő tűzetnék ki, amely határidőtől kezdve csakis az új értékben történnék a számítás, s a régi pénzrendszerre szóló pénzjegyek csakis egyenértékökben fogadtatnának el. A bank bevonná mai jegyeit, s az új értékben aranyra szóló bankjegyeket bocsátana ki, egyelőre beváltási kötelezettség nélkül. Az állam deponálná a banknál a beszerzett 150 millió Ft aranyat, mely az új érték szerint mintegy 180 millió új aranyforintnak, 360 millió fél-forintnak felelne meg, s ezért átvenne a banktól ezüstkészletéből mintegy 36 millió Ft-ot s a többit bankjegyekben, úgyhogy az összes 180 millió hasonló összegű államjegy bevonására fordíttatnék, az államjegyeknek ekként be nem vont része pedig új értékre szóló államjegyekkel cseréltetnék ki. Ezen átmeneti állapot tartana mintegy 3 évig. Ezen idő alatt az állam beszerezné az államjegyekből még bevonandó részhez, valamint a forgalomban hagyandó államjegyek fundálásához szükséges aranyat, kereken mintegy 100 millió Ft-ot, a bank pedig ezüstkészletének egy részét, mintegy 60 millió Ft-ot, aranyra változtatná át. Ezen átmeneti három év alatt tehát forgalomban lennének a bank jegyei kényszerforgalommal, az állam által kicserélt államjegyek, a forgalomban lévő ezüst, valamint a banktól átvett 36 millió Ft-nyi ezüst, mindannyian kényszerforgalommal, s a váltópénz, mely fokozatosan az új értékre verettetnék át, s a mai 50 millióról az újonnan veretendő fél-forintosokkal együtt 70 millióra szaporíttatnék, vagyis az elv az lenne, hogy 10 Ft-on aluli pénznemekben a mai mennyiség továbbra is a forgalom rendelkezésére maradjon. A három év elteltével az állam bevonná az államjegyek még kint levő részét 100 millió kivételével, mely állandóan forgalomban hagyatnék, de arany ellenében bármikor becserélhető lenne, s evégből 1/4 részig fundálva lenne. A bank érckészlete ezen három év után legfeljebb 1/4 értékig lehetne ezüst, úgyhogy ezen alapon az arany készfizetések a bank részéről bármikor felvehetők lennének, s a forgalomban hagyott — de legfeljebb 100 milliót tévő — államjegy is aranyban becserélhető lenne. Három év elteltével tehát forgalomban lennének az aranyra bármikor átcserélhető bankjegyek, 100 millió Ft értékig aranyra bármikor átcserélhető államjegyek, a jelenleg forgalomban levő s ezenkívül a banktól átveendő ezüst 1 Ft-osok aranyra való átválthatás nélkül, és 70 millió váltópénz. 426