Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

50./3./ 1891. január 15. melynek alaptőkéjét az állam szintén igénybe vette, mert ott a hitelezéseknek és leszámítolásoknak csak kisebb része esik a bankra, a túlnyomó nagy rész a magántevékenység körébe esik; nálunk ellenben a kisebb rész esik a magántevékenység körébe, s a túlnyomó rész a bank üzletkörébe. Harmadik előfeltétele a valuta rendezésének az, hogy egyidejűleg intézkedések tétessenek a pénzhelyettesítők általánosabb használatba vételére, a csekk- és klíringrendszer fejlesztésére. Eltekintve attól, hogy ezáltal óriási tőkék nyeretnek meg a közhasználatnak, rendezett valuta mellett a pénzeszközök csak úgy lehetnek elégségesek, a kisebb pénznemek általi elárasztásnak, az ezek által felidézhető veszélyeknek eleje csak úgy vehető, ha a pénzhelyettesítők a lehető legkiterjedtebb mérvben felhasználtatnak a forgalom igényeinek kielégítésére. IV. Áttérve a valutarendezés időszerűségére: etekintetben megjegyzi, hogy dacára annak, hogy az arany ma igen keresett, nem szenvedhet kétséget, hogy aranyszükségletünket képesek leszünk, mégpedig megfelelő áron beszerezni. Akkor, midőn egész alárendelt jelentőségű államok — mint La Plata

8 — óriási összegeket nyertek aranyban, midőn Románia a maga aranyszükségletét úgyszólván észrevétel nélkül szerezte meg, az aranybeszerzés lehetőségét, ha nem késlekedünk, hanem az időt felhasználjuk, s kereskedelmi mérlegünk mai aktivitását idejében kiaknázzuk, komolyan kétségbe vonni alig lehet. Kevésbé időszerűek a mai alacsony ázsió-viszonyok

9 egy érdekeinknek megfelelő előnyös reláció megállapítására, de ha nem a mai alacsony ázsiót vesszük egyedüli alapul, hanem pl. 1879-től kezdve, midőn a szabad ezüstverés be lett szüntetve, az ázsió átlagát is felhasználjuk korrektivumul, úgy tekintettel arra, hogy az aranyvásárlások megindítása már maga emelőleg hat az ázsióra, kétségtelen, hogy olyan ázsióval — mintegy 120%-kal — leszünk képesek áttérni az új valutarendszerre, mely érdekeinknek megfelel. A mai békés politikai viszonyok állandóságának megítélését ugyan látkörén kívül állónak mondja, de reméli, hogy oly tartósabb békének is nézünk eléje, mely a rendezés keresztülvitelét lehetővé teendi. Egyébként, ha a békében nem bízunk, ez csak egy okkal több, hogy a rendezés fő előfeltételét, az aranybeszerzést megkezdjük, mert akkor, midőn látjuk, hogy Oroszország oly óriási aranykészleteket gyűjt fel, a valutarendezéstől egészen eltekintve is elodázhatlan feladatnak látszik, hogy legalább egy részét szerezzük be normális viszonyok közt annak az aranyszükségletnek, melyet mozgalmas idők esetén is, csakhogy akkor aránytalan áldozatok árán, kellene beszereznünk. V. A valutarendezés módozataira térve át először is a pénzegységet illetőleg jegyzi meg, hogy kívánatos lenne egy világpénzre, egy természetes rendszerre, a frank-rendszerre áttérni. Ez azonban töredékrészek nélkül alig lenne eszközölhető. A mark-rendszerre való áttérést azért tartja lehetetlennek, mert ez töredékrészek nélkül egyáltalán nem lenne eszközölhető, ezenkívül ez nem is természetes rendszer, s miután azt a felhozott körülmények indokolttá nem teszik, politikai szempontból sem tartja kívánatosnak a Németországgal való asszimilációt. Alig marad más hátra, mint mai Ft-unknak aranybani egyenértékére áttérni, s a kisebb pénzegység előnyeinek biztosítása végett mai papírforintunk aranybani egyenértékét kettéosztva a mai fél-forintot egységül elfogadni, s azután ezt a fél-forintot 100-ra osztani. 425