Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

1890. július 4. 16./24./ Ft-ra rúgott (éves költségvetési tc.-ek adatai). — Iratok, köztük a gyakran módosított alapszabályok: OL - K 150 - 1896 - VII - 8. t. - 40 570. — Ld még 1893. máj. 30./21. 2 A közös hm. kezdeményezésére már 1885-töl tárgyalások folytak arról, hogy a boszniai haderő egyes csapattesteit a Monarchia területére hozzák be. Tekintettel a védképesség érdekeire, a magyar kormány elvileg elismerte a tervezett intézkedés szükségességét, a gyakorlatban azonban a kérdés puszta felvetésének sem örült. A régi magyar tv.-ek ugyanis kifejezetten tiltották idegen katonaság állomásoztatását az ország területén. 1890 elején jutott döntő stádiumba az ügy, amikor jan. 30-án a küm. megküldte a magyar me.-nek a közös hm. terjedelmes memorandumát, amelyben az sürgette a terv megvalósítását. A közös kormány törvényhozási intézkedés nélkül szeretett volna célt érni (ti. Ausztriában ennek nem volt akadálya), de a magyar fél ettől mereven elzárkózott. Az ápr. 28.-máj. 5. között tartott közös mt.-okban Szapáry egyrészt többször is kifejtette a tv. nélküli megoldás lehetetlenségét, másrészt viszont az uraik, sürgetésére ígéretet tett arra, hogy a kormány rövidesen elkészíti a szükséges tvj.-ot. (Ld. Diószegi, Die Protokolle 488-510. p.). Az ügyet Szapáry az igm.-rel történt egyeztetés után vitte mt. elé. (Iratok: OL - K 26 - 1890 - 40 (363, 2798, 3435).) — A boszniai haderő 1889. okt. l-jétől 8 gyalogos zászlóaljból és néhány más egységből állt, a hadügyi kormányzat 1897-ig 8 újabb zászlóalj szervezését tűzte ki célul. — Ld. még 1890. szepi. 21J2. és 3., nov. 6./L, 1891. márc. 14./14., 1894. febr. 4./14. 3 Ld. 1891. jan. 9./7. 4 Ld. 1892. febr. 14./5. 5 Ld. 1891. máj. 21./6. 6 Ld. 1890. máj. 17./11. 7 Ld. 1895. jan. 13. /4. 8 Ld. még 1890. márc. 25.12., ápr. 18./4., máj. 9.Í2. — A Ház Közgazdasági Bizottsága máj. 23-án tette megjelentését a tvj.-ról. (KN /1887-92/18. k. 285. p.) — Az általános tárgyalás 1891. jan. 29én, a részletes megvitatás jan. 29-31-én zajlott le. A vita eredményeként a tvj.-on kisebb változtatások történtek, sőt a Fh. is tett egy apró módosítást. (Uo. 21. k. 369^129. p., 22. k. 3., 399-400. és 402. p. Kh. iratok: OL - K 2 - 1887/92 - 4769, 4825/1890, 6342, 6782, 6843, 6847/1891 /181. és 186. cs./) — A tvj.-ot az 1891:13. te. melte tv.erőre. A te. lényegében csak abban tért el a kormány javaslataitól, hogy az ipari munkának a vasárnapok mellett „Szt. István király napján, mint nemzeti ünnepen" is szünetelnie kell (1. §); a rendelkezések megszegői 1-300 Ft pénzbírsággal súj tandók (6. §). A te. 1891. júl. 15-én lépett életbe. (A végrehajtási rendelet kidolgozására vonatkozó aktákat, a szakkörök véleményeit, a mentesítési kérvényeket, a különböző rendelettervezeteket és a végleges változatot ld. OL - K 231 - 1891 - 1. t. - 15 139.) — A kerm. 1891. júl. l-jén kiadott 37 892. sz. rendelete felsorolta azokat az iparágakat, szolgáltatásokat, ahol a folyamatos üzem miatt vasárnap is végezhető munka (RT 1891. 651. p.). E rendelet több mint 50 ipari, ill. kereskedelmi ágazatban, továbbá a segéd és tanonc nélkül otthon dolgozó kisiparosoknak engedélyezte a vasárnapi munkát. 9 Ld. 1890. máj. Í./7. 10 Ld. 1890.jún.27./14. 11 Ld. 1890. júl. 18./2. 12 Ld. 1893. júl. 15./12. 13 Ld. 1893. júl. 21./3. 14 A balesetek elleni munkásbiztosítás ügyét — a munkásság követelései és külföldi példák mellett — az ipartv. (1884:17. te.) 121. §-a alapján foganatosított gyárvizsgálatok szomorú tapasztalatai hozták napirendre a FIK Min.-ban. 1888 dec.-ében kezdődtek meg a kebelbéli tárgyalások, amelyek eredményeként 1890 elején Baross megbízta Ballai Lajos fogalmazót egy tvj. elkészítésével. Ballai 1890. ápr. 20-án készült el tervezetével, amely 100 §-ból állt és „a munkásoknak balesetek elleni biztosítása tárgyában" címet viselte. E tervezet Lukács áll. titk. felülvizsgálata után 89 §-ra olvadt, és címe is megváltozott: „Törvényjavaslat az ipari és gyári alkalmazottaknak balesetek elleni biztosításáról." A tvj. két részből állt: I. Intézkedések a balesetek megelőzésére. II. A munkaadók kárpótlási kötelezettségéről. A tervezet kötelezni kívánta a 10 munkásnál többet foglalkoztató ipari üzemek munkaadóit, hogy a balesetek megelőzése érdekében bizonyos védelmi intézkedéseket tegyenek; továbbá előírni szándékozott, hogy — többek között — e kötelezettség teljesítését a kerm. iparfelügyelők útján ellenőrzi. Fontos része volt a javaslatnak az, miszerint a munkás baleset folytán szenvedett testi sérüléséért munkaadójától kárpótlást igényelhet. Ez alól a munkaadó csak akkor 276