Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)
1890. május 17. 9.111.1 14. A belügyi tárcát vezető miniszterelnök előterjesztésére határozat arról, hogy az uralkodó Szalavszky Gyula nyitrai főispánt nevezze ki belügyminisztériumi államtitkárrá. 17 16. A büntetőítéletek és büntetések következményeiről szóló horvát törvényjavaslat Az igazságügy-miniszter úr előadja, hogy a büntetőítéletek és a büntetések következéseiről szóló autonóm törvényjavaslatban, mely a Horvát-Szlavón Országgyűlés által elfogadtatott, és most szentesítés alá terjesztendő, különösen két határozat van, melynek meghozatalát csak bizonyos megszorított értelemben véve tartja a Horvát-Szlavón Országgyűlés hatáskörébe tartozónak. Az egyik vonatkozik a közös Országgyűlés tagsági jogára. A törvényjavaslat ugyanis megszabta, hogy bizonyos bűncselekmények miatt való elítéléssel a közös Országgyűlésen való tagság elenyészik. Miután a Horvát-Szlavón Országgyűlés csakis oly mandátumok elenyészését szabhatja meg autonóm törvény által, melyek autonóm eredetűek, de oly közös országgyűlési tagságot, mely közös törvényen közvetlenül alapul, mint a Főrendiháznak örökletes jogon levő stb. tagjai, vagy amely oly mandátumon alapul, mely nem autonóm eredetű, törvény által elenyészendőnek nem jelenthet ki; ennélfogva az előadó miniszter úr a tárgyalás alatt lévő autonóm törvényjavaslat rendelkezését csak azon megszorított értelemben tartja az alkotmány határozataival megegyezőnek, hogy az csak azon mandátumokra vonatkozik, melyek a Horvát-Szlavón Országgyűlés által eszközölt választásból származnak. Minthogy azonban a horvát-szlavónországi bán úr ezen értelmezést helyesnek nyilvánította, s kijelentette, hogy nem autonóm eredetű mandátumra ama javaslat határozatai nem is vonatkozhatnak; valamint tekintve azt is, hogy a fennforgó törvényjavaslat már kétszer ment keresztül a Horvát-Szlavón Országgyűlés tárgyalásain, és további haladék igen célszerűtlen volna, az igazságügy-miniszter úr a javaslat ezen határozata ellen észrevételt nem tesz. Ugyancsak ezen törvényjavaslat bizonyos bűncselekményekért való elítéléssel mellékbüntetésképp még összeköti a hivatalvesztést is, mely alatt úgy az aktualiter viselt hivatal elvesztése, mint bizonyos meghatározott idő alatt új hivatalok elérésére való képtelenség is értetik. Az igazságügy-miniszter úr éppúgy, mint az elítélésnek a fennebbi pont alatt érintett következményére nézve, erre is kijelenti, hogy a javaslat általános szerkezetét csak azon értelemben fogadhatja el, ha ama hivatalvesztés csak az autonóm eredetű hivatalokra vonatkozik, 238
