Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

Bevezető tanulmány 5. a királyi kinevezéstől függő állami tisztviselők nyugdíjazása, felmentése, áthelyezése, elbocsátása, nyugdíjemelése; 10. bizonyos összeghatár feletti bérleti, eladási szerződések; 12. a törvényjavaslatok, országgyűlési előterjesztések országgyűlési bemutatásuk előtt; 13. az új hivatalok vagy hivatali állások végleges rendszeresítése; 17. a nemesség, a grófi és bárói méltóság adományozása, a nemesek névváltoztatása; 22. a vasutak engedélyezése. Ezeken kívül törvényi előírás alapján vagy egyéb okból mindig a minisztertanács döntött: - az Országgyűlés (és a horvát Szabor) egybehívasáról és berekesztéséről; - a bírói és közigazgatási hatóságok között felmerült illetékességi összeütközésekről (1869:4. te. 25. §); - az Állami Számvevőszék elnöke és a miniszterek közt felmerült nézeteltérésekről; - a területátcsatolásokról (1890:29. te. 2. §); - örökös és élethossziglani főrendiházi tagok kinevezéséről (1885:7. te); - főispán rendkívüli hatalommal való felruházásáról (1886:21. te. 68. és 73. §); - a költségvetéstől eltérő kiadások jóváhagyásáról; - az állami tisztviselők kinevezésénél a rendesnél magasabb fizetési fokozatba való sorolásról (1893:4. te. 5. §); - a bírók, ügyészek kinevezésére való előterjesztésről. A felsorolás természetesen nem teljes. A kormány helyzetét érintő ügyek, vagy pl. az Ausztriával közös egyetértéssel szabályozandó kérdések mindig minisztertanács elé kerültek. Foglalkozott a testület a közös ügyek egyes kérdéseivel is, de csak az ezekben illetékes közös minisztertanácsban képviselendő magyar álláspont kialakítása céljából. Megemlítjük, hogy a sajtótermékek postai szállítási jogának megvonásáról a belügyminiszter mindig utólag tájékoztatta a testületet. A Szapáry-kormány minisztertanácsa Baross Gábor, az erőskezű kereskedelemügyi miniszter halálát követően, 1892. július 8-án — amellett, hogy bizonyos miniszteri döntéseknél előírta a pénzügyminiszter előzetes hozzájárulásának kikérését — saját hatáskörébe vonta a korábban miniszteri döntéssel elintézhető ügyek egy részét, így a vasútépítési előmunkálatok engedélyezését, a HÉV-ek létesítését előmozdító segélyek megadását, a MÁV tarifaügyeinek szabályozását, az eseti díjszabási kedvezmények megadását, továbbá a vasúti forgalom megosztására és a szabványszerződésnél az idegen vasutakra nézve kedvezőbb üzleti szerződések kötésére vonatkozó határozatokat. (1892. júl. 8./2.f Az 1890. október 10-i minisztertanács megerősítette azt a korábbi elvi szabályt, hogy a miniszterek csak legfelsőbb kézjegyet nyert felségfolyamodások alapján terjeszthetnek minisztertanács elé kegyelmi nyugdíjak, nyugdíjemelések és kegydíjak engedélyezése iránti javaslatokat, ugyanakkor indokolt esetben lehetővé tette a kivételes eljárást is. (1890. okt. 10./7.) 167