Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

Bevezető tanulmány sárlásáról — a jegyzőkönyvből kitűnik, hogy az első helyen említett gyűjtemény megszerzését politikai okok motiválták (1894. dec. 9.Z29., dec. 19./7.). 4.3. Egyházak ügyei Wekerle Sándor kormányának valamennyi egyházakat érintő határozata, döntése esetében tetten érhető az összefüggés az egyre mélyülő kultúrharccal. a) Katolikus egyház A katolikus egyházzal kapcsolatban két függőben lévő érseki kinevezés és a katolikus autonómia ügye emelkedett ki a minisztertanácsban tárgyalt témák közül. A gyulafehérvári görög katolikus érsekség esetében a zsinat által kijelölt három személy közül nevezte ki az uralkodó az érseket. Királyi biztosok részvételével zajlott le a jelölő zsinat, amely első helyen Mihályi Viktor lugosi püspököt kandidálta. (1892. dec. 18./13., dec. 27J9.) Hosszú huzavona kezdődött, mert a kormány számára nem ő volt az ideális személy. 1894 őszén — mint kisebbik rossz — Mihályi mégis elnyerte az érsekséget. (1894. okt. 29J22.) Hosszas alkudozások után csak 1894-ben töltötték be a zágrábi érsekséget. Csáky ezt megelőzően 1892 decemberében tájékoztatta a minisztertanácsot a római Szentszék döntéséről, amely szerint az 1891-ben kinevezett, de meg nem erősített (nem prekonizált) Vucsetics István alkalmatlan érseknek. A testület nem tartotta kielégítőnek Róma indokolás nélküli álláspontját, ezért konkrét okok megjelölésének kéréséről határozott. Februárban megérkezett a Szentszék indoklása, a kormány azonban nem erre, hanem Vucsetics betegsége súlyosbodására hivatkozva döntött a kinevezés visszavonásáról. Végül 1894 márciusában Posilovic György zenggmodrusi püspököt emelték az érseki székbe. (1892. dec. 6./L, 1893. febr. 22J6., márc. 11./6.) Két egyházmegye élére került új püspök a kormányciklus idején. A megüresedett nyitrai püspöki székbe 1893. január l-jén •— áthelyezéssel — Bende Imre besztercebányai püspököt, helyére pedig 1893. május 23-án Rimély Károly pozsonyi kanonokot nevezte ki az uralkodó a minisztertanács javaslata alapján. (1892. nov. 22J3., 1893. máj. 12./11.) Politikai ügy volt a hazafi atlansággal, magyarellenes tevékenységgel vádolt Pável Mihály nagyváradi görög katolikus püspök ellen folytatott vizsgálat, amelyről Csáky Albin az 1893. október 20-i minisztertanácsban számolt be. A testület határozata alaptalannak ítélte a püspök elleni vádakat. (1893. okt. 20./13.) Az előző kormány tevékenységét bemutatva már említettük, hogy a katolikus egyházban — ellentétben a protestáns és a görögkeleti egyházakkal, sőt az Erdélyi Római Katolikus Státussal — nem alakult ki az önkormányzat, jóllehet 1867 után, ugyan más-más céllal, a kormány és a püspöki kar is tett kezdeményezéseket az autonómia ügyében, sőt 1871-ben az I. Autonómiai Kongresszus össze is ült a főpapok, a papság és a világi katolikusok képviselőinek részvételével. Itt tervezetet fogadtak el országos önkormányzat létesítéséről, az autonómia szervezetéről és hatásköréről. Eszerint jelentősen szűkült volna a király főkegyúri jogköre és a kormány mozgástere. ( Pl. a főpapi kinevezésekre — a kormány helyett •— az önkormányzat tette volna a javaslatot, és az önkormányzat hatáskörébe került volna át a Vallásalap és a Ta144