Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

Bevezető tanulmány idejét vitatta meg (1894. febr. 4J10. — Az egyházpolitikai csatározások eseményeire Id. a jegyzőkönyvi ponthoz készült jegyzetet) A Képviselőház — elsőként az egyházpolitikai javaslatok közül — 1894. február 19-én megkezdte a házassági jogról szóló törvényjavaslat általános tárgyalását. (Ezt megelőzően a minisztertanács megállapította annak a kormányfői nyilatkozatnak a szövegét, amelyet Wekerle a Ház február 26-i ülésén mondott el az egyházak pénzügyi támogatása és a leendő állami anyakönyvvezetők tárgyában. — 1894. febr. 15./L) A képviselőházi általános tárgyalás hosszadalmas volt, egészen április 12-ig tartott, amikor nagy többséggel, az ellenzék jelentős részének támogatásával elfogadták a törvényjavaslatot. Hasonló eredménnyel zárult a részletes tárgyalás és a harmadszori olvasás utáni szavazás is. Közben, 1894. április 16-án a minisztertanács megtárgyalta a törvényjavaslat 147. §-ának új szövegezését. (1894. ápr. 16./1. — Jegyzetben itt térünk ki a képviselőházi tárgyalás lefolyására, a pártok állásfoglalásaira stb.) Mint azt sejteni lehetett, 1894. május 10-én a Főrendiházban a névszerinti szavazást követően viszonylag nagy, 22 fős többséggel megbukott a házassági törvényjavaslat. A Képviselőház május 21-én változatlan szövegezésben ismét átküldte azt a főrendekhez, majd néhány nap múlva, május 26-án elfogadta az anyakönyvek vezetéséről szóló törvényjavaslatot is. Ezt követően május 28-án ült össze a minisztertanács, hogy döntsön a házassági javaslat ügyében teendő lépésről. Az ülést megelőzően Wekerle előterjesztést tett az uralkodóhoz, hogy a javaslat főrendiházi elfogadása érdekében az 50 élethossziglan kinevezett főrendiházi taghoz még hiányzó három főt azonnal nevezze ki, és növelje az örökös tagok számát is. Ferenc József az első kérést elfogadta, a másodikat azonban nem. A minisztertanács ismételten átgondolva a körülményeket, a király bizalmának megrendüléséről szóló híreket is figyelembe véve, arra kérte az uralkodót, hogy adjon felhatalmazást olyan kijelentés megtételére, amelyből kiviláglik: ő is „politikai szükség"-nek tartja „az egyházpolitikai javaslatok mielőbbi törvényerőre emelkedésé"-t, és ha „a Főrendiház és Képviselőház közt fennforgó ellentétek az újabb főrendiházi tárgyalás során sem volnának elenyésztethetők, az örökös tagok számának szaporítása útján fog a két ház közti ellentét kiegyenlíttetni." Amikor a minisztertanács ezt a határozatot meghozta, Bécsben már döntöttek. Ferenc József meg akart szabadulni a Wekerle-kormánytól, de az adott politikai helyzetben az egyházpolitikai javaslatok keresztülvitelét is fontosnak tartotta, mégpedig úgy, hogy ez ne a kormány, hanem az uralkodó érdeme legyen. Ezért a horvát bán miniszterelnöki kinevezésének és a házassági javaslatot elutasító főrendek egy része megnyerésének, ill. szavazástól való távolmaradásának előkészítésére utasította bizalmasait. (Minderre Id. 1894. máj. 28./1. Jegyzet.) Néhány nap múlva, a június 2-i minisztertanácsban Wekerle közölte minisztertársaival, hogy az uralkodó nem fogadta el javaslatát, s emiatt bejelentette neki a kormány lemondását. A miniszterek az ülésen alá is írták a lemondási okmányt. (1894.jún.2./l.) Hamar kiderült, hogy az udvar számításai nem váltak be. Ismét Wekerle alakíthatott kormányt, igaz megváltozott személyi összetételben. (Részleteket Id. a ///. részben.) Az egyházpolitika egyik kulcsfigurája, Csáky helyett új kultuszminiszter, 121