Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)
Bevezető tanulmány dó szeptember 25-i legfelsőbb elhatározásával „megfontolásra" visszaküldte a házassági törvényjavaslatot, mellékelve hozzá a kérésére Vaszary prímás és Schlauch Lőrinc bíboros, nagyváradi püspök által adott, elutasító véleményeket. Ferenc József leiratában így fogalmazott: a „két főpaptól beérkezett nyilatkozatokban a kérdéses törvényjavaslatra nézve átalában, s illetőleg annak részleges több határozatai ellen oly fontos és sok tekintetben figyelemre méltó, alaposan indokolt aggályok és észrevételek terjesztettek elő", hogy indokolt az újabb minisztertanácsi tárgyalásba vétel. Erre a kabinetülésre október 23-án került sor. A kormány határozottságot mutatott: „a minisztertanács egyértelműleg arra a meggyőződésre jutott, hogy a prímási és püspöki emlékiratokban felhozott észrevételek részben egyáltalán nem bírnak alappal; részben pedig egyoldalúan merev hitfelekezeti szempontokra vannak fektetve, s az ez alapon támasztott követelések ellentétben állanak az államnak fel nem adható jogaival...". (1893. okt. 23.Z3. — Jegyzetben ismertetjük az egyházpolitikai küzdelem 1893 tavaszán-nyarán zajló eseményeit, a király pápához írt levelét és XIII. Leo „Constanti Hungarorum" című enciklikáját.) Szilágyi az október 30-i minisztertanácsban mutatta be a királyi leiratra készített felterjesztés tervezetét, alaposan megindokolva a törvényjavaslat elveinek fenntartását, és csupán apró módosítások szükségességét ismerte el. A minisztertanács jóváhagyását követően Szilágyi november 3-án ismételten felterjesztette a javaslatot, kérve a legfelsőbb egyetértést. (1893. okt. 30./5.) Az uralkodó — először és utoljára a Wekerle-kormány idején — döntése előtt saját elnöklete alatti minisztertanácsot tartott szükségesnek. Ez 1893. november 6-án ült össze. Itt Ferenc József kijelentette, hogy lelkiismereti okokból továbbra sem ért egyet a házassági törvényjavaslat tervezett rendelkezéseivel, de a javaslat benyújtását „az adott viszonyok között politikailag szükségesnek ismeri el". Ezért engedélyezi az Országgyűlés elé terjesztést, hogy a kormányt ezáltal is „megerősítse a közjogi alap energikus védelmében". Hangsúlyozta viszont, hogy „a tárgyalás során sem a törvényjavaslat mellett, sem pedig ellene nem fog nyilatkozni", és hogy a kormány az engedélyt nem használhatja fel presszió gyakorlására oly értelemben, mintha ő a javaslattal személyesen is egyetértene. Az uralkodó szóba hozta a katonák és az uralkodóház tagjainak házassági ügyét, majd Wekerle kérdésére kijelentette, hogy a kormány olyan értelemben nyilatkozhat, amely szerint közte és a király között nincs ellentét a törvényjavaslat szükségességét illetően. Tisza Lajos fejtegetése nyomán az uralkodó megígérte: ha a törvényjavaslat az országgyűlési tárgyalások során nem szenved lényeges változást, akkor szentesíti azt. A minisztertanács után az uralkodó még hetekig halogatta hozzájárulásának megadását, emiatt az igazságügy-miniszter csak 1893. december 2-án nyújthatta be a házassági törvényjavaslatot, miután Wekerle már korábban tájékoztatta a Házat az uralkodó hozzájárulásáról. (Vö. 1893. nov. 6. Jegyzetek.) A kormány mindenekelőtt a házassági jogról szóló törvényjavaslatot kívánta elintézni, így az Igazságügyi Bizottság december 18-án már meg is kezdte annak tárgyalását. Közben a miniszterek testülete foglalkozott az uralkodóház tagjainak házassági kérdéseivel (1893. dec. 8J3.), majd — a bizottsági tárgyalás során felmerült kérdés kapcsán — 1894. február elején a leendő törvény hatálybaléptetésének 120
