Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár VI. (1417–18) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 32. Budapest, 1999)

SZENT GYÖRGYI MÁRIA 1919-1998 Mályusz Elemér utolsó tanítványa volt a szónak abban a szoros értelmében, hogy utolsó volt azok között, akik 1945-ben az egyetemen - az akkori rend szerint - tőle kapták disszertációjuk témáját és főtárgyból nála szigoroltak. 1979-től mint nyugdíjas az Országos Levéltárban a Magyar Tudományos Akadémia által támogatott (később kapott nevén) Diplomatikai Fényképgyűjtemény és az ugyancsak így támogatott Zsigmondkori oklevéltár munkálataiba kapcsolódott be mint „részfoglalkozású nyugdíjas". A Diplomatikai Fényképgyüjtemény kialakítása 1974-ben kezdődött és 1982-ben fejeződött be. Az akkor 84455 egységet tartalmazó levéltári gyűjteményhez elkészítette az általános segédletet (levéltári szakmai kifejezéssel: repertóriumot), amely a Levéltári leltárak című sokszorosított sorozat 8. köteteként 1983-ban jelent meg. A kötet megjelenését követően, minden év elején - utoljára 1998-ban - elkészítette a gyűjteménybe év közben bekerült új állagok és a meglévőkhöz érkezett kiegészítések leíró jegyzékét. Mályusz Elemér a Zsigmondkori oklevéltár „III. kötetének" (1411-1420) addig elkészült kéziratait 1978 szeptemberében ajánlotta fel a Magyar Országos Levéltárnak. - Az átvett regeszták (kiadott oklevelekről készült rövid kivonatok) száma meghaladta a hétezret, mindegyik Mályusz Elemértől kapott az elkészülés sorrendjében számot. A kivonatok (ki nem adott oklevélszövegekről az oklevéltár részére készített, általában vegyes nyelvű szövegek) száma több mint hatezer volt. E kéziratok két nagy csoportját Mályusz Elemér a Levéltár III. osztályán és nagykutatóbeli szekrényében őrizte, de lakásán is tárolt kéziratokat. Ezek feltehetően a Fekete Nagy Antal halála után készült kivonatok voltak; számuk nem érte el az ezret. Az első két csoport kéziratainak átvételét ketten végeztük, de a munka dandárja Szent Györgyi Máriára hárult, a Mályusz-lakáson található harmadik kéziratcsoport átvételét viszont egyedül ő bonyolította le. A kivonatok túlnyomó többségét Mályusz Elemér kollacionálta és revideálta, és ilyen munkát kis mértékben a kéziratok átadása után is végzett. Mályusz Elemér tanácsának megfelelően, a csaknem tizenötezer egység három példányban történő legépeltetése volt az elsődleges feladat, hogy a kézirattömeg áttekinthető legyen, és egyben segítse a feldolgozó munkáját is. Az első (később nyomdába adott/adandó) és a harmadik példány időrendbe, a második példány jelzetrendbe rakása (DL és DF-számok szerint) alkalmi munkatársak közreműködésével, de Szent Györgyi Mária szervezésében és részvételével történt. Ezek rendjének folyamatos karbantartása ugyanúgy szívügye volt, mint a kis munkacsoport munkafeltételeinek biztosítása mind a Bécsi kapu téri épület tetőterében, mind pedig az Úri utcai épület reprezentatív helyiségeiben. Összefoglalóan: Minden tőle telhetőt megtett annak érdekében, hogy a Zsigmondkori oklevéltár elkészítéséhez szükséges „infrastruktúra" zavartalanul működjék, miközben maga is hozzájárult ahhoz, hogy az oklevéltár magasnak elismert színvonala emelkedjék. Mályusz Elemér a már nyomtatásban megjelent oklevélszövegekről készített regesztái esetében erős rövidítést alkalmazva adta meg a regeszta végén, hogy a szóban forgó oklevél mely