Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár VI. (1417–18) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 32. Budapest, 1999)

A mutató némi módosítással az előző kötetek gyakorlatát követi. Személynevek. Nem tartalmazza Zsigmond király nevét (az egész kötetben Zs.-vel rövidítve), a külföldi jobbágyok és városi polgárok, a pápai kancelláriai jegyzetekben előfordulók (gyakran rövidített) nevét, valamint egyes nehezen meghatározható, a magyar kutatás számára érdektelen külföldi személyekét. Az I-IV. kötetektől eltérően tartalmazza viszont a magyar korona uralma alá tartozó jobbágyok (populi, ignobiles) és városi polgárok (hospesek, lakosok) nevét. Ugyancsak tartalmazza az átírt oklevelekben szereplő személyneveket, zárójelben jelölve előfordulásuk évét. Hogy jobbágynevek mely oklevelekben találhatók, azt a birtoknál és a jobbágy, jobbágynévsor címszó alatt lehet megtalálni. A polgárnevek a városok neve alatt található meg. a) Ha a személy neve egyedül áll, sem rangja, sem tisztsége nem ismert, akkor „családneve" cs. jelzéssel, a keresztnév elhagyásával szerepel. Ugyanez a helyzet azoknál a birtokpereknél és birtokosztályoknál, ahol egy család több tagja fordul elő. b) A „családneveket" az adott oklevélben előforduló alakjukban, mai helyesírással vagy fonetikusan írjuk. c) A ragadványnevekről utalás történik a birtoklást jelölő „előnév"-re. Ugyancsak utalás jelzi a mutatóban azt, ha a család több néven fordul elő. d) A később előnévként szereplő birtoknevek minden esetben nagybetűvel kezdődnek. e) A rangok és tisztségek is mutatózva vannak, ezeknél utalás történik viselőjük nevére. A királyi, vajdai, báni, megyei, érseki emberek, ügyvédek és más társadalmi funkciót betöltők neve mellett megbizatásuk szintén olvasható, de a funkciónál csak az érintett kivonatok/regeszták száma található. f) A méltóságot vagy tisztséget viseltek neve után azok a méltóságok vagy tisztségek szerepelnek, melyeket az illető 1417 és 1418 között is viselt, vagy amelyekről a kötetben idézett oklevél szövegekben említés történik; az utóbbi esetben az évszám vagy évkor megjelölésével. (Ezek megállapításánál Engel Pál archontológiája volt segítségünkre.) g) Az összetett birtoknevekből képzett családnevek előfordulási alapjukban szerepelnek. h) Azokban az esetekben, amikor a helynév és annak -i képzős családneve csak ugyanazokban a kivonatokban/regesztákban szerepel, a családnév önálló mutatózása elmarad. i) Ugyanakkor, ha a helység és annak -i képzős egyháza vagy jobbágynévsora szintén az előbbihez hasonlóan szerepel, akkor a helységnév önálló mutatózása elmarad. j) Ha egy helység plébánosának csak a keresztnevét ismerjük, a személynévnél nem került mutatózásra. k) Egyes nem latin jobbágynevek és közszavak mai helyesírással, de dőlt betűvel vannak szedve, s ez esetben a betűhű alak a kivonatban található. Helynevek. A kötetben található valamennyi helynév megtalálható a mutatóban. a) A mutató a helynevek középkori névalakját adja meg mai helyesírással/fonetikusan. Azokban az esetekben, ha a mai névalak eltér ettől, utalás segít. A helynevek után zárójelben az a középkori megye (a külföldieknél ország) szerepel, amelyben található volt. Ha megyehatárnál fekvő birtok két megyénél fordul elő, úgy mindkét megyénél csak a megfelelő számok szerepelnek. Amennyiben a régi név nem volt azonosítható, úgy a dőltbetűkkel szedett helynév után csak h. vagy v. rövidítés található.