F. Kiss Erzsébet: Az alsó és középszintű oktatás 1848/1849-ben. A Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium válogatott iratainak tükrében (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 30. Budapest, 1997)

Iratok

12. 1848. május 3. A „BUDAPESTI ÓVODÁK KÖZVETLEN VEZÉRLŐI ÉS AZ ÜGYNEK EGYÉB BARÁTAI" A KISDEDÓVÁSRA KÍVÁNJÁK FELHÍVNI A MINISZTER FIGYELMÉT Igen tisztelt Minister Úr! Hazánknak átalakulási nagy korszakában minden érdek, minden intézmény az országtól vár és várhat egyedül alapos kiegyenlítést és megállapítást. A kisdedóvás, mint a köznevelésnek első és főfontosságú tényezője eddigi ingatag helyzetéből kell, hogy szilárdabb, biztosabb alapokra vergődjék, csak így nyerhetvén kellő nyomatékot a nép üdvét czélozó működelmek serpenyőjében. Meg vagyunk győződve: hogy Minister Úr figyelme a köznevelés ügyét mindenoldalúlag fogja felkarolni; mindazáltal polgári s különösen szakügyi kötelességet vélünk teljesíteni, midőn a kisdedóvás ügyének és az azt közvetlenül vezérlő személyzetnek helyzetére és sajátos körülményeire vonatkozó némely kívánatinkat a hazafiúi tisztelet teljes bizodalmával előterjeszteni időszerűnek látjuk. Ennélfogva jelen kérelmünkkel következőket bátorkodunk a tiszt[elt] Miniszter Úr figyelmébe ajánlani: \ 1. Mondassák ki a hazában létező és létezendő minden kisdedóvó-intézetekre nézve, hogy: az óvoda nem iskola, sem nem puszta játékhely, hanem valóságos köznevelési intézet. 2. Az óvó hivatalos czime: óvó-nevelő, s mint ilyen, a népnevelők közt foglal helyet. 3. Minden népnevelő, s így az óvó is, állami tisztül tekintessék. 4. A népnevelők ezentúl úgy képeztessenek, hogy mind a kisdedóvási, mind az elem-tanodai nevelés elveit értsék, s ezen elveket összhangra olvaszszák a gyakorlat terén. 5 Ezek nyomán az óvó-nevelő is többoldalú képzettséggel bírván, ha a rendkívül fárasztó kisdedóvási pályán több éven át becsülettel működött, a kevésbé fárasztó elemi tanításra, vagy más, az ő képzettségéhez mért állami hivatalra alkalmaztassák. 6. Ha pedig az óvó-nevelő erőfogyasztó működése nyomán, bármi körben teendő további hivataloskodásra végképp eltehetlenült volna, illendő s legalább megélhetését biztosító nyugdíjra tarthasson számot. 7. Az óvodák és elemi tanodák czélszerűtlen versengése megszüntetésének tekintetéből csak 2-6 éves kisdedek vétethessenek föl az óvodákba, hol legföllebb 7 éves korukig maradhassanak; de viszont a hatodik év előtt az elemi tanodákba semmiképp se vétessenek föl. 8. Hol óvodát s elemi tanodát külön tartani nem lehet, ott a két (óvodai és elemi) osztály, egy — mindkét szakban képzett — egyén vezérlete alatt (személyes tekintetben önálló segédnevelőtül gyámolítva) olvasztassék egybe.