A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

zett munkások kérdése, hogy azok a magyar munkások 80-85%-át képviselik, és akiket ide meghívunk, nemcsak egyszerűen hivatalból kinevezett emberek, hanem az öntudatos magyar mukásság választott funkcionáriusai, bizalmiak, üb-tagok, párttitkárok, KISZ-titkárok, válaszott képviselők ezek. Gondolom, maradjunk a Va-nál. Félreértések elkerülése végett, komolyan fontolgattuk, hogy a 75%-ot vegyük ilyen alapul. Úgy maradjunk talán annál, hogy 2

/s hivatalból és l

/s választott.

45 Fehér elvtásnak volt egy javaslata, hogy a menthetetlenül rossz tsz-eket oszlassák fel. Én ezzel egyetértek. (Fehér elvtárs: Az ál-tsz-eket.) Én azt mondanám, hogy tegyenek előterjesztést a megyei emberek, és csak valami központi szerv hozzájárulásával lehet feloszlatni a rossz tsz-eket. (Fehér elvtárs: A rendelet

46 is így van kiadva.) Ezt a procedúrát lassítsuk. Fehér elvtárs megpendítette azt a negatív jelenséget, ami a gépállomások munkájával kapcsolatban mutatkozik, hogy nem nagyon mozdítják elő a tsz-ek munkáját. Itt sajnos nem új problémáról van szó. Amikor tárgyaltuk a rentabilitás kérdését, felmerült, hogy ez olyan irányban fog hatni, hogy a többet fizető egyénieknek fognak szántani. Ezt a kérdést tehát meg kell nézni, és olyan premizálási rendszert kell kidolgozni, mely a gépállomásokat érdekeltté teszi a tsz-munkák elvégzésére is. Tehát jobban premizálják azt, amit a tsz-eknek dolgoznak, és kevésbé premizálják azt, amit az egyénieknél dolgoznak. Úgyis van olyan konkurencia, amin nem tudunk intézményesen segíteni. Például az egyéni parasztok adnak a gépállomás dolgozóinak bort, csirkét. Fehér elvtárs említette még azt a bizonyos felvásárlási árnívót. A felvásárlási árat, ha egyéb eszközök mellett ez számunkra lehetséges, akkor nyomjuk lefelé addig a szintig, amíg még fennáll az érdekeltség. Ha a tőkéseknél érvényes, hogy 5 százalékos évi haszonnal dolgozni [sic!], akkor a parasztoknál is érvényesíteni kell ezt. Ennek a mezőgazdasági tervnek a lazasága nemcsak abban mutatkozik, hogy nem lesz árufedezete, de abban is, hogy olyan fölös jövedelem van, amit nekünk a szocializmus építésére kell lefogni. Egyetlen paraszt sem fog lemondani például évi 8 ezer forintjövedelemről akkor, ha az a számára lehetséges. Ezért is nagyon fontos az a bizonyos nívó. Másik kérdés: felvetődött az a bizonyos szilencium. Megmondom, nagy csodálkozással hallgattam ezt az egész vitát. Én nem ismerem ebben ki magam. Tudomásom szerint egyes művészekre hallgatást szabtak ki, más művészeknél azt, hogy a színházban felléphet, de tilos a rádióban, sajtóban, filmen való szereplése. Azt hiszem, kibírtuk volna, hogy a színházban se szerepeljenek. Ezt csak mellékesen említem meg. Ezt nem a PB rendezte el így. Felvetődtek nagyobb kérdések is. Földes elvtárs kb. azt a tételt mondta el most, ami a pártértekezletnek is egyik tétele volt, hogy az osztályellenség képe tulajdonképpen hogyan áll? Az osztályellenséggel, meg a rendszer nem osztályellenségével, de ellenségével az a helyzet, hogy egy bizonyos része ki lett verve az országból, egy bizonyos számú emberre a törvény rátette a kezét. A probléma maga nem új. Az első ezzel kapcsolatos rendszabály ki lett dolgozva. Még további rendszabályra van természetesen szükség. Földes elvtárssal a múltkor vitába keveredtem a Minisztertanács ülésén. Meg vagyok győződve, hogy Földes elvtárs az osztályellenség ellen akar harcolni. De remélem, Földes elvtárs feltételezi, hogy én is. Van egy ilyen maximalista törekvés. Az erkölcsi bizonyítványt kb. 400 ezer posztra akarjuk kiterjeszteni. Ezt mi elég 95