A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

módon a közös termelésből származó termékek együttes értékesítése esetén felárat. A szakcsoportok állami irányításának feladatát a PB múlt évi augusztusi határozatának szellemében az FM és a megyei tanácsok útján meg kell oldani. d) Az egy-egy termelési ágban bizonyos munkafolyamat közös elvégzésére létrejött társulásokat a termelési szövetkezés legegyszerűbb formáinak kell tekinteni. Ezek számára közös beruházás esetén - az eddigi határozatok szellemében - a beruházás 50 százalékának erejéig rövid lejáratú hitelt lehet adni, s a közösen termelt termékek együttes értékesítése esetén az eddig kialakult módon felárat kell biztosítani. A Földművelésügyi Minisztérium a SZOVOSZ-szal és a Termelőszövetkezeti Tanáccsal 1959. január végéig dolgozza ki a fent felsorolt termelőszövetkezeti formák mintaalapszabályait. Ebben kötelező érvénnyel ki kell mondani a PB 1957. augusztusi határozatában és az 5/1958-as kormányhatározatban meghatározott működési alapelveket. Tartalmazza ezentúl a szövetkezeti élet általános szabályait (közgyűlés szerepe, igazgatóság, felügyelőbizottság funkciója stb.). Adjon tág lehetőségeket egyéb kérdésekben a szövetkezet tagságának működésük szabályozására (minimális kötelező munkanapok meghatározása, brigádszervezet stb.). A párt és állami szerveink következetesen szerezzenek érvényét a mintaalapszabályban foglalt kötelező alapelvek betartásának, s az ezektől való eltérést kedvezmények megvonásával kell megakadályozni. 3. Jelenleg a mezőgazdasági termelőszövetkezetek a belépő dolgozó parasztoknak a bevitt állatállomány, vagyontárgyak, évelő kultúrák stb. ellenértékét a belépés után vagy néhány éven belül - főleg állami hitelből - megtérítik. Ez jelentős terhet jelent a termelőszövetkezetek számára és nem vonzó a belépő dolgozó parasztoknak sem. Ennek érdekében a Központi Bizottság ajánlja megyénként néhány új termelőszövetkezetben annak a módszernek a kipróbálását, hogy a bevitt és a nagyüzemben felhasználható vagyontárgyak ellenértékét a szövetkezet részjegyként kezelje. 4. Állami rendeletet kell kiadni a következőkben: a) Mivel már 1959-ben is a földdel rendelkező kis- és középparasztok termelőszövetkezetekbe való nagyobb arányú bevonását kell célul kitűzni, ennek elősegítése érdekében törvényben kell kötelezően előírni a földjáradék fizetését. Az új termelőszövetkezeteknél már 1959. január 1-től legyen kötelező a földjáradék fizetése, a meglévő termelőszövetkezeteknél pedig egy év múlva kell arra rátérni. A már meglévő termelőszövetkezetek - a közgyűlés többségének véleménye alapján - felmentést kérhetnek, amelyet indokolt esetben meghatározott időre az FM és a Termelőszövetkezeti Tanács együttesen adhat ki. Földjáradékot csak belépő dolgozó paraszt telekkönyvi tulajdonában lévő és a szövetkezet közös használatába átadott föld után fizessenek. A fizetés alapjául a bevitt föld aranykorona-értékét, legfeljebb azonban kh-anként 16 aranykoronát kell tekinteni. Az aranykoronánként fizetett összeg a mindenkori állami felvásárlási áron számított 5-10 kg búza forintértéke legyen. A földjáradék címén kiosztott összeg azonban nem haladhatja meg a bevitt földre arányosan eső kiosztható jövedelem legfeljebb 25 százalékát. b) A 800-1000 kh-nál nagyobb, beállott, jól működő, s 1957-es áron számolva khanként legalább 4000 forint értékű állóeszközzel rendelkező termelőszövetkezetnél lehetővé kell tenni saját erőből a szántótraktor-vásárlást. c) Az FM adjon ki utasítást arról, hogy a tsz-ek azoknak, akik nem tsz-tagok, de saját földjüket a tsz-nek használatra átadják (öregek, kétlaki munkások), a helyileg kialakult földhaszonbért fizessék. Meg kell engedni a földfelajánlást olyan esetekben, ha a felajánlott földeket a helybeli termelőszövetkezet vagy állami gazdaság hasznosítani tudja. d) Törvényt kell kiadni a termelőszövetkezetek szétszórt földjeinek nagyüzemi táblákba való összevonására. A törvény kidolgozásánál abból kell kiindulni, hogy a nagyüzemi táblakialakítás során a kollektivizálás és a mezőgazdasági termelés folyamatos emelésének együttes érdekei érvényesüljenek. Ezért előtérbe kell helyezni a szétszórt földek összevonásának azokat a módszereit, amelyek hatósági tagosítás nélkül lehetővé teszik a nagyüzemi táblák kialakítását. E módszerek közé tartozik a kisebb községek szövetkezeti faluvá való fejlesztése és az önkéntes földcsere. (Az önkéntes földcsere révén ebben az évben már 149 tsz-ben több mint 13000 kh föld nagyüzemi táblákba való összevonása megtörtént, és 84 tsz-ben most van folyamatban.) Ilyen esetben biztosítani kell az illetékmentességet. Hatósági beavatkozással végrehajtott 899