A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

b) Viták vannak az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztság irányában alkalmazott gazdaságpolitikai elvek és módszerek körül. Többen kifogásolják a párt jelenlegi gazdaságpolitikáját, amely szerintük túlzott támogatást biztosít az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztságnak, a tsz-szel szemben az „egyénieknek kedvez", s ily módon akadályozza a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődését. Azt mondják, hogy az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok ilyen körülmények között nem lépnek be a szövetkezetekbe, a kollektivizálás rendkívül hosszú ideig elhúzódik, erősen lemaradunk a többi népi demokráciáktól, ez elégedetlenséget szül a munkásosztály soraiban stb. Ezért olyan gazdaságpolitikát tartanának helyesnek, amely a módosabb egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok életszínvonalát is a termelőszövetkezeti parasztság életszínvonala alá szorítaná. Az a tétel, hogy a párt jelenlegi gazdaságpolitikája túlzott támogatást jelentene általában az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok részére, ilyenformán nem felel meg a valóságnak. A kötelező beszolgáltatás eltörlése és az új felvásárlási rendszer kialakítása mind a termelőszövetkezeti, mind az egyénileg gazdálkodó parasztság jövedelmét növelte (legjobban természetesen a leginkább árutermelő parasztgazdaságokét). A termelőszövetkezeti parasztságjövedelme nagyobb arányban nőtt, mint az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoké. A termelőszövetkezeti parasztság csupán a nagyüzemi felárak bevezetésével a fő termékeknál 8,6%-kal magasabb bevételhez jut. Az adófizetés közötti különbség lényegében nem változott (a tsz-paraszt egy kh-ra vetítve negyedrésznyi adót fizet, mint az egyéni), a gépállomási díjtételek különbsége viszont lényegesen növekedett és nőtt a termelőszövetkezeteknek nyújtott állami támogatás abszolút mennyisége is. (1955-ben 1 kh-ra 121*7 Ft, 1958ban 1736 forint állami támogatás jutott.) Mindezek azt bizonyítják, hogy a termelőszövetkezeti parasztságot a párt és a kormány jelenleg hathatósabban, nagyobb mértékben támogatja, mint az ellenforradalom előtt, s a múlt évben nagyobb volt a különbség az egyéni és szövetkezeti parasztság jövedelme között a szövetkezeti paraztság javára, mint korábban. Az egyéni parasztgazdaságok túlzott támogatása azért sem felel meg a tényeknek, mert a termelési eszközökből jelenleg alig adunk többet számukra, mint az ellenforradalom előtt. Ezt bizonyítja, hogy 1955-ben az összes műtrágyamennyiség 24,8%-át, jelenleg 26%-át használják fel az egyéni gazdaságok. (Ugyanakkor a tsz-ek kat. holdankénti műtrágyafogyasztása 1955-höz képest az idén több mint kétszeresére nőtt.) A többi termelési cikknél és eszköznél hasonló a helyzet. A túlzott paraszti jövedelmekről szóló nézetek abból táplálkoznak, hogy helytelenül általánosítják a parasztság egyes, nem nagy számú felső rétegének ténylegesen egészségtelenül magas jövedelmét az egész parasztságra. A tények a bérből, fizetésből élők jövedelmével valamint a termelőszövetkezeti és egyéni parasztság jövedelmével való összehasonlításnál e megállapítást cáfolják. A ténylegesen meglévő problémák: a belterjesebben gazdálkodó módosabb középparasztok egy részének, kétlakiaknak, spekulánsoknak valóban túlzott jövedelme van s ez a munkásosztály, valamint a tsz-parasztság soraiban elégedetlenséget okoz. Javaslat: a Központi Bizottság utasítja a mezőgazdasági osztályt, hogy az egészségtelenül magas paraszti jövedelmek fokozatos csökkentésére illetékes szervek bevonásával készítsen intézkedésijavaslatot. Szem előtt tartva Politikai Bizottság által múlt évben kitűzött azon alapelve, hogy olyan ár- és adópolitikát kell kialakítani, amely biztosítja a termelési érdekeltséget, az érdekeltség határán túl lévő paraszti jövedelmeket viszont vonja el. c) Az egyszerűbb szövetkezeti formák szerepének, jelentőségének megítélésénél két ellentétes álláspont van: az egyik szerint e termelőszövetkezeti formáknak az eddigieknél nagyobb szerepet kell biztosítani a kollektivizálásban. A másik szerint hazánkban e szövetkezeti formáknak jelentős szerepe nincs. A gyakorlatban az utóbbi álláspont érvényesül erőteljesebben. (Ezt bizonyítja pl. az, hogy a tszcs-k száma 1958. január 1-én 847 volt, jelenleg csak 777.) Az egyszerűbb szövetkezetek lebecsülése főként abban mutatkozik meg, hogy a párt határozataiban többször kihangsúlyozott működési alapelveket - amelyek a szocialista elemek gyarapodását célozzák - többségük ma sem tartja be, mert ezt a párt- és állami szervek - fent és lent egyaránt - a legtöbb helyen nem is követelik meg tőlük. Az alapelvek betartásának hiánya módot ad a szakcsoportok, termelőszövetkezeti csoportok tagjainak sok helyen arra, hogy az alacsonyabb szövetkezeti formákat kibúvónak, a fejlettebb szövetkezeti gazdálkodásra való áttérés elodázásának tekintsék. Az egyszerűbb szövetkezeti formák bizonyos mértékű túlbecsülése, illetve a reálisnál 895