A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

Mi a vélemény az agrártézisekről és más eddig meghozott párt- és kormányhatározatokról? Az a véleményem, hogy a mi agrártéziseink még lényegében elvileg helyes tézisei az agrárpolitikának. Ugyanakkor a vita során az is nyilvánvalóvá vált, hogy az agrártéziseket dogmaként kezelni, állandóan úgy fellépni, hogy az agrártézisek 8. oldalával te nem értesz egyet, helytelen dolog. Az agrártézisek nem dogma, helyes elvi álláspont, én úgy fogalmaznám meg, hogy a konszolidáció két-három esztendejére helyes elvi álláspont. De amikor mi tovább akarunk lépni egy területen, az agrárkérdésben, akkor rögtön eszembejut az, amiről Dobi elvtárs beszélt, hogy az agrártézisek az mégis állóvíz, és hát a Balaton is állóvíz, de azért nem posványos és nem ronda, és nem csúnya, és ez is lehet attól még szép, hogy állóvíz, de ha tovább akarunk menni, konkrét gyakorlati lépést akarunk tenni, új és új PBés kormányhatározatra és KB-határozatra lesz szükség. Hát ezt az élet bizonyítja, így volt a 3004-sel. Az agrártézisekben nem lehetett kihámozni, hogy arra így van szükség. Szükség volt a falusi pártmunkáról határozatra, és jó néhány egyéb határozatra. Úgyhogy ezt ne tekintse senki az agrártézisek megsértésének, az agrártézisekkel szépen összevág, hogyha tovább akarunk menni, akkor további konkrét határozatok kellenek, erre az agrártézisek nem jók. Mindaddig tehát, míg valami ugrásszerű fejlődést el nem tudunk határozni, arra a helyzet meg nem érik, lényegében az agrártézisek alapján dolgozunk. Tehát egy évig mindenesetre, amíg összeül újra a KB ebben a kérdésben tárgyalni. Egy-két helyen ezt addig is ki lehet igazítani. Volt is rá utalás. Sajnos a KB ülésén sokat kellett foglalkoznunk személyi kérdéssel. Nevezetesen két-három személy kérdésével: Fehér, Dögei elvtársak és mások kérdésével. Mielőtt én erről a kérdésről beszélnék, szeretném tisztázni, hogy az én véleményem szerint, ha a kérdést felvetjük, hogy milyen gyakorlati hátránynyal járt az, hogy Dögei elvtárs és néhány más FM vezető Fehér elvtárs osztálya munkájára egyik bal, másik jobb vagy szektás és jobboldali irányban hibákat követett el. Milyen hátránnyal járt ez a tsz-fejlesztésre, úgy kell erre válaszolni, gondolom, hogyha semmiféle hibát nem követtek volna el, akkor vajon elérhettünk volna ugrásszerű fejlődést? Világos, hogy nem. De azt mindenesetre elérhettük volna, hogyha ma arról beszélünk, hogy 10 vagy 11% tsz van, akkor lehetett volna 12,14, vagy 15%. És ha ezt így fogalmazzuk meg, azt is látjuk, hogy ez igen súlyos ezen elvtársakra nézve. Eszerint világosan kell látni, hogy nem egy ugrásszerű fejlődést akadályozott meg az a hiba, amit akár Fehér elvtárs, akár Dögei elvtárs vagy mások elkövettek. Itt a KB ülésén Fehér és Dögei elvtársak nagyon siettek a felszólalásukkal; én Fehér elvtárssal beszéltem, elsőnek akart szót kérni, bár másodiknak kért szót, jobb lett volna, ha tizennyolcadiknak kér szót. Dögei elvtársnál is jobb lett volna, ha később kér szót. így azt kell mondanom, hogy az első felszólalása Fehér elvtársnak, és Dögei elvtárs felszólalása is - ő sajnos még egyszer nem kért szót,jobban tette volna, ha szót kért volna -, az nem azt bizonyította, hogy ők a vita előtt megértették azt, hogy miről van szó. Nem azt bizonyította. Pedig a KB vitáját megelőzően, ahogy én bevezető szavaimban mondtam, három nappal ezelőtt, nagyon sok vita volt a PB-ülésen, a nyolcas bizottsági ülésen, külön négyszemközt, hatszemközt, nyolcszemközt, nagyon sok vita volt. Úgyhogy az elvtárs aknák jobban át kellett volna, hogy gondolják 861