A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

kérdésével nem foglalkozunk eléggé. Majdnem hogy belenyugodtunk ebbe a kritikába, és megváltoztattuk volna az álláspontunkat, ha nem azt látjuk 10 hónappal később, hogy az akkori magatartásunk teljes mértékig helyes volt. Azóta ezeket a személyi kérdéseket megoldottuk, akár a Földvári

37

, akár a Déri

38 kérdését illetően. A Déri kérdése miatt nem tudtuk összehívni a Miskolc városi PB ülését ilyen hosszú ideig. Egypár hónapig mindenki az új vezetésről, új munkamódszerekről beszélt, és valami újat várt a világon. Ezt most meg kell mondani. Mindenki azon törte a fejét, hogyan lehetne az új módszerre rájönni. Azután kezdtek gondolkodni és rájöttek, hogy nem olyan túlságosan nagy valami: többször kell érintkezni az elvtársakkal, a tömegekkel, meghallgatni a véleményüket, velük együtt megtárgyalni a dolgokat, s akkor az új módszereket már megtaláltuk. Ez így történt egyik-másik helyen Magyarországon, nem csak Borsod megyében. Most, amikor Csehszlovákiában voltunk, azt tapasztaltam, hogy a csehszlovákok ezt a magyar példát klasszikusan alkalmazzák minden tekintetben. Rátérek az egyik kérdésre, amit a cseheknél szerzett tapasztalatok alapján szereztünk. Nagyon meglepő volt a mi számunkra a termelés kérdéseivel való rendkívül mély alapossággal való foglalkozás a pártfunkcionáriusoknál és a pártszervezési kérdésekkel való foglalkozás a gazdasági vezetőknél. Eszembe jutott a Nova Huta-i igazgató esete - és itt vitába akarok szállni Kiss Dezső elvtárssal, aki elmondotta, hogy nem egészen érti a gazdasági kérdéseket, és ezért kénytelen volt az ipari osztályra egy volt igazgatót beállítani -, ott az történt - éppen fordítva -, hogy Szlovákia egyik legnagyobb üzemének az igazgatójául behozták az egyik járási pártbizottság ipari osztályának a vezetőjét. S ez az elvtárs egyik legjobb igazgató Dél-Szlovákiában. 9000 dolgozó van itt, az üzem egy része kész, beállították a termelésbe, és azok vezetik és dolgoznak, akik az építkezésen dolgoztak, Fiatalok, akik közben tanulták a szakmát, nem úgy, mint pl. nálunk a Tiszalöki Erőműnél. Nincs könnyű feladata itt az igazgatónak. Mikor megkérdeztük, hogy mi az ő feladata, elmondotta: neki kell foglalkozni a közbiztonsági kérdésekkel, káderügyekkel, azzal, hogy a párt politikájának minden lehetőséget biztosítson, hogy zavartalanul végezhessék a pártmunkát. Részt vesz a csúcsbizottság ülésén, ahol pl. megbeszélték, hogy egyik résznél sok a huligán elem és csak egy kommunista van, aki nem is valami bátor, akkor elhatározták, hogy ennek a résznek a megerősítésére átcsoportosítanak vagy három kommunistát, mert ha jobb lesz a politikai munka, emelkedni fog a termelés is. Nincs ilyen kérdésekben vita, egyetértenek az igazgató és a párttitkár. Pl. Gottwaldovban az egyik üzemben elkezdtek beszámolni az üzem helyzetéről - Szurdi elvtárs a tanú rá -, azt mondottuk, hogy nem azért jöttünk, hogy a vállalat történetét halljuk, hanem arra vagyunk kíváncsiak, hogyan dolgozik a pártszervezet. Akkor a vállalat főmérnöke szinte gombnyomásra átváltott, és arról kezdett beszélni, hány alapszervezet van, mit csinálnak, mi a feladat. Utána a csúcspártszerv titkára beszélt egy darabig a pártszervezetek feladatairól és utána a termelés kérdéseiről talán még jobban, mint a főmérnök. Meglepett bennünket ez, és azt tapasztaltuk, hogy rendkívül nagy fontosságot tulajdonítanak annak, hogy a vezetésben mindenütt kommunisták vannak, tapasztalt elvtársakat találtunk a pártvezetésben. Megkér83