A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

deztük, véletlen-e ez, vagy szándékos? Azt mondták, nem, miért volna véletlen, mi 1948-ban a hőzöngő értelmiségiek közül egyetlenegyet sem vettünk be a vezetésbe. Ebben következetesek voltunk. Elkezdtük a fiatal értelmiség képzését munkások és parasztok fiaiból, és még azt is megengedtük, hogy egyik-másik 2 év alatt végezze el az egyetemet. Közben gondoskodtunk róluk, mi neveltük őket, és velünk együtt dolgoznak. Nem feledkeztünk meg a régi értelmiségről és különösképpen azokról, akik párttagok. Valkó [Márton] elvtárs nálunk most azt csinálja, hogy ő is összehívja a régi értelmiségieket, akik párttagok, és megmagyarázza nekik, hogy a műszaki feladatok mellett politikai feladataik is vannak. Ezek a műszaki értelmiségiek, ha külön foglalkoznak velük, megértik ezeket a kérdéseket. Azt hiszem, hogy ezeken a kérdéseken gondolkodni kell, meg kell vizsgálni és foglalkozni vele. [sic!] A másik kérdés: a kommunisták magatartása, milyen álláspontot foglalnak el - Kádár elvtárs beszélt erről -, s minket igen komoly mértékben meglepett, hogy ott nem lehet mellébeszélni. Ha megtudják, hogy valamilyen megnyilvánulás volt, és az ott lévő kommunista nem emelte fel a szavát, pártfegyelmit kap és felelősségre vonják. Azt mondják: maga ott volt, hogyan engedhette, hogy szidják a pártot. Jellemzésül el kell mondani, olyan eset történt Ostravában, de másutt is az egyik alapszervezetben, ahol éppen az ellenforradalmi események alatt egypár polgárt, akik a Magyar Népköztársaságot, a Magyar Dolgozók Pártját szidalmazták, a cseh elvtársak nem sokat spekuláltak, alaposan megverték és kidobták őket. Attól kezdve nem szóltak semmit a Magyar Népköztársság ellen. Ehhez hozzájárult az, hogy a tömegekkel való kapcsolat kérdése egyben a tájékoztatás kérdése is. Engedelmet kérek, minket is meglepett, hogy ők október 23-án éjjel, amikor megtudták, hogy a Sztálin-szobrot ledöntötték, reggel 6 órára taggyűlést hívtak össze, és elmondották, hogy nálunk ellenforradalmi elemek garázdálkodnak, és attól fogva mindennap taggyűlésen alapos tájékozódást szereztek az ellenforradalmi eseményekről. Kielemezték a dolgokat, kivitték a tömegek közé. Ennek hatása alatt azután a dolgozók széles rétegei a legnagyobb elszántsággal vették át a küzdelmet a termelés frontján, sőt nem egy esetben jelentették, hogy százával jelentkeztek, hogy fegyverrel a kezükben harcoljanak. Ostromolták az elvtársakat, hogy miért nem engedik őket át. Ez volt a másik kérdés, amit fel akartam vetni. Megnéztük azt a kérdést, hogy nőnek a feladatok, és ugyanakkor csökkentettük a létszámot. Őnáluk is körülbelül 50%-kal csökentették az apparátust, az adminisztratív dolgozók létszáma általában azonos a mienkkel. Mégis, miért tudnak nagyobb tömegkapcsolatot tartani? Azért, mert rendkívüli módon kiszélesítették az aktívahálózatot. A Borsod megyébe lejáró instruktor

39 ismeri a megyét, azelőtt a Lenin Kohászati Művek párttitkára volt, és mindenütt van 3-4 megbízható aktívája, embere, akikkel leül, és megbeszéli a felmerülő problémákat. Nemcsak a maga eszére bízza a kérdés eldöntését. Csehszlovákiában elmondották az elvtársak, hogy egy instruktor nem mehet ki a kerületi pártbizottsághoz - mert ott így hívják a megyei pártbizottságokat -, mielőtt alaposan meg nem ismeri a kerületet, amelyet instruál. A kerületi pártbizottság mellett bizottságok vannak; van nőbizottság, ifjúsági bizottság stb., és amikor egy kérdés napirendre kerül, ezeket a bizottságokat bevonják. Amikor Borsod megyében pl. vizsgáltuk a kohászatot, összeállítottunk egy bi84