A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

most már azt mondta, hogy nem vagyok ellene, azt mondta, hogy nincs pers­pektíva a 3-5 holdas parcellákban. De a parasztok is ezt mondják nálunk. De hát ez úgy ment, hogy érezték a mi elvtársaink, hogy tényleg segíteni kell, mert a munkásosztály vezetésének ily értelemben is érvényesülnie kell. Vagy vegyem a gépproblémákat. Hát szerencse, hogy azért' nem kaptunk fegyelmit, mert nem tudnak róla. Kezdjük a szőlő gépesítésével. Mert 8000 hold szántó mellett százezer hold szőlő van. Na de hát mégsem a megyének kell megoldani, hát becsempésztünk három hidas traktort, meg egy lóvonta­tásút, és akkor elkezdtük a 16 lóvontatású permetezőgépet kézi munkával le­gyártani. Na jó, a szövetkezeteket össze lehet hozni, de abból még nem lesz nagyüzem, és ezt nekünk kell megcsinálni? Hát engedtessék meg, nem. Ezért gondolom, hogy ilyen értelemben kellene felfogni az egész átszervezés prob­lémáját. Ami a kettős feladatot illeti. Dobi elvtársnak igaza van, ténylegesen az len­ne a szép, virágos mezőgazdaság, és ki-ki a maga hajlama szerint válogat, ami neki leginkább tetszik. Bár koordinálja az említett határozatot PB-határozat és egyéb. Hát mi úgy értelmezzük, az Agrárpolitikai Bizottság is, dokumen­tum is bizonyítja, hogy növeljük a mezőgazdaság átlagos hozamát, és ennek fő eszköze, hogy módszeresen vigyük a mezőgazdaság szocialista átszervezé­sét. Azt hiszem, ez a tiszta értelmezése, nem is lehet másként. Az összpolitikánkra vonatkozóan nekem az a véleményem, hogy segítette a politikai hatalom megszilárdítását, a munkás-paraszt szövetség erősödését, segítette az áruellátást belső, export vonatkozásban, és segítette a bizalmat. Egyetértek Kádár elvtárssal, hogy ez a dolgok kulcsa, hogy meglegyen a párt­nak a hitele, s ahogy azt Horváth elvtárs helyesen fogalmazta, hogy sorsukat leteszik-e a pártnak és a kormánynak a kezébe. Ahogy a megyében én látom, megvan a paraszti lakosság bizalma, beleértve még azt is, hogy tudja, hogy bi­zonyos időn belül be kell lépni a szövekezetbe. Ezt is belekalkulálom, meg­van a bizalom. Most egyesek vitatkoznak, de az élet produkált furcsa helyzete­ket, hogy két héttel ezelőtt még vitatkozik, aztán egyszer csak azt látjuk, hogy velünk együtt benn van a szövetkezetben. Amit én hiányolok itt, szóval igaz, hogy egy éven túl nehéz teljes részletességgel kidolgozni az átszervezést, de nem lehet az, elvtársak, hogy bizonyos politikai kérdéseken vitatkozzunk, mi­után én biztos vagyok, hogy a párt egyetért. De emellett szükséges, amiről Horváth elvtárs is beszélt, hogy bizonyos intézkedéseket tegyünk, mert itt szó esett a testvérpártok tapasztalatairól. Én a csehszlovák pártét ismerem a me­zőgazdaság átszervezésében. Persze más körülmények vannak, hát 16%-a dol­gozik a mezőgazdaságban, azt hiszem a termelési érték 15%-át adja meg [sic!]. Kádár elvtárs: Ott az ország lakosságának 80%-a ipari munkás. MOLNÁR elvtárs: Azt hiszem, itt vitatkozni képtelenség, de azért jó dolog [sic!]. Egyszerűen ott politikai sodrás van, hogy mindenki a szövetkezeti át­szervezés szükségességéről beszél. A gépállomásokat nem packázták el, mint mi, sőt, hogyha igaz a tájékoztató, akkor a meglátogatott gépállomás 94%­ban elvégzi a munkákat a szövetkezetben. Megadják a szükséges műtrágyát. Ez nagyon lényeges dolog, mert itt az elvtársak szóvá teszik, hogy hogy áll a magyar mezőgazdasági termelés. Mennyi hozzá a gép? Hogy mit örököltünk, meg mit adunk. Az egy eldöntött dolog közgazdaságilag, hogy az élettapasz­785

Next

/
Oldalképek
Tartalom