A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

tálat alapján a kormány mind az ötezer Ft-ot be kell ruházza, mert így a bel­terjesség csak óhaj marad. Szóval ott van egy tudatosság, tervszerűség, politi­kailag, gazdaságilag is. És lehet, hogy furcsának fogják ítélni, de én a kettőt ­úgy érzem - együtt kell alkalmazni, [sic!] Utaljak arra, hogy Siroky elvtárs beszélgetése során legmegkapóbb az volt, hogy nagyon hosszadalmasan be­szélt, hogy az elvtársak nekünk az anyagi körülményeket a termeléssel rendbe hozni [sic!]. Hát akkor a véleménye a szocializmusról eszerint alakult. Egyébként, helyesen, a konferencián fő pontként erről beszéltek, mert ez a marxizmus lelke, hogy az emberek léte. Hát akkor ott valamit csinálni is kell. Mert így szakadás lesz a politika, a szó és a tett között. Én nem tudok mást mondani, minthogy meg kell maradnunk a kettős fel­adat mellett, ilyen értelmezésben, amint mondtam, ez különösen áll az olyan megyéknél, mint a miénk. Területileg a legnagyobb megye, másfél mil­lió hold, 800 000 hold szántó, 100 000 hold szőlő. Vagy bekövetkezik, ami ko­rábban, aminél csak a tatárjárás volt rosszabb, de csak annyiból, hogy dur­vább módszerekkel csinálták. A törökjárás már jobb volt, mert a törököknek volt annyi eszük, hogy legalább a hordókat tartsák meg, mert a bort jövőre is meg kell inni, és tartani kell. Hát ez tény, elvtársak, hát a szőlőnknek a 20%-a jó állapotban van. Ha úgy dönt a Központi Bizottság, én el tudnám képzelni azt is, hogy legyen bizonyos adminisztratív intézkedés. De ezt nem tehetjük. Én ezt nem javasolhatom. Gazdasági vonatkozásban még lehetne, de ez összefügg a munkás-paraszt hatalom szövetséggel. Szóval, nem tehetjük, úgy­hogy erről nem is beszélek. De hogy többet kell adni a mezőgazdaságra, az biztos. A bolgároktól vegyünk át más dolgokat is, bár jó lenne, hogyha meg­nézhetnénk. Szóval nem azért, hogy én személy szerint utazhassam külföldre, bár sokan mennek külföldre, de azért a mezőgazdaság átszervezésének mi vagyunk a felelősei. Gondolom, hogy mirajtunk verik el a port, ha nem úgy, ahogy a párt kívánja [sic!]. No de amint az ember kiveszi, ott vannak más tapasztalatok is; Apró elvtárs beszélt róla, kisebb terület, jobb gépi ellátott­ság. És le fogunk maradni, elvtársak. Hát én nézem, mert ugye bizonyos me­gyéhez viszonyítottan hasonlóak vagyunk. De hát most mit csináljunk? Mo­dern módon telepítik a szőlőt, termelik a zöldséget. Hát le fogunk maradni, akkor mit csinálunk a homokkal; a nyolcezer holdnak fele futóhomok. Ez nem kiagyalás. Az élet követelte, hogy Bács megyében a homokon szőlő le­gyen, ez tradíció. Ha mi ezt nem csináljuk, ha nem tudunk ilyesvalami pá­toszt is teremteni, a természet, az ésszerűség követeli érvényesítését, akkor nem lesz átszervezés. Szóval ezért nem lehet másképpen csinálni. A paraszti jövedelem árpolitikai kérdésével kapcsolatosan szeretnék egy­két észrevételt tenni. Elvtársak! Én magam is állítom, hogy nem igaz, hamis beállítás, hogy túl­segítettük volna a szegényparasztokat, hát mit adtunk? Termelési biztonsá­got, hogy megtalálja a számítását a termelésben. Szóval árpolitikai intézke­dést. Azt magam is vallom, hogy egyes árak magasak. Bizonyos helytelen poli­tikai megfontoltságból a MÉSZÖV, az élelmiszeripar jobban segítette zöld­ségtermelésben az egyénieket, mint a tsz-eket, sőt van olyan félreértés, hogy manapság szerződötten könnyebben tud termelni az egyéni paraszt, mint a szövetkezeti. Ilyen problémák vannak, ezt rendezni kell. Gondolom, hogy a dolgot két részre kell bontani, amint helyesen ebben a vitában kialakult, a 786

Next

/
Oldalképek
Tartalom