A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

teljesítményeket. Nekem az a véleményem, hogy nem mondhatunk le arról, hogy belső tartalékainkat ösztönzésen keresztül siettessük felszínre hozni. Nem mondhatunk le arról, hogy megmondjuk, hogy hogyan állunk a nyereségrészesedéssel. Ezt azonban nem lehet a nyers számok alapján megmutatni, mert a nyers számok torzító tényezőket is tartamaznak. A nyereség-túlteljesítés hihetetlenül érzékeny tényező, 100%-on felül 2-3%-os túlteljesítéshez kapcsolódik, igen nagy konzekvencia. 100%-hoz viszonyítva 2-3 kicsi nagyságú, [sic!] Ezt néhány tényező hihetetlenül nagymértékben tudja befolyásolni. Ilyen az árdrágítás burkolt formája, amiről a beszámoló is beszélt. Vagy a válogatás, a választék eltolódása. Ilyen bűnös tényező a félkész és befejezetlen állomány mértéken felüli késztermékké való feldolgozása, mert ezzel a következő termelési időszakban tönkreteszi a folyamatos termelés feltételeit. Véleményem szerint felül kell vizsgálni, hogy elég-e néhány szám, amivel meghatározzuk ennek az egész feladatnak a kereteit, mert az élet azt kezdi igazolni, hogy sokkal bonyolultabban tevődnek ezek össze. Szükséges, hogy ezt a kérdést felülvizsgáljuk, mégpedig úgy, hogy mondani tudjunk konkrét számokat negyedévenként. Ki kell ezeket a tényezőket szűrni, meg kell mondani, hogy ezek jogtalanok, nem járnak. Ugyanakkor rendezni kell a jogos igényeket. A népgazdaság igényei alapján a vállalatoknál jelentkező hátrányokat is parírozni kell, mert nem maradhat ösztönzés nélkül az a vállalat, amelyik önhibáján kívül ilyen feladatokat végez el. Meg kell teremteni a feltételét annak, hogy negyedévenként ezeket a kérdéseket rendezzük. Nem lehet egyetérteni azzal, hogy majd év végén csináljuk meg ezt a rendezést. Ebben az esetben kiesik az összes ösztönző erő a kezünkből. Nem helyes azt mondani, hogy majd az év végén meglátjuk, mi lesz. Ha a torzító tényezők kiszűrése olyan bonyolult feladat, hogy egy felsőbb, központosított szervezet nem tudja megoldani, az a javaslatunk, bontsuk lejjebb ezt a feladatot, adjuk oda az iparigazgatóságoknak. A minisztériumok határozzák meg a kereteit, a szabályait a rendezésnek. A részletes kidolgozást bízzák a vállalatok felelős vezetőire. Ez a kérdés nagyon mélyen foglalkoztatja a dolgozókat. Helyes, ha a menet közben felvetődő hibákat még év közben rendezzük, és nem várunk vele az év végéig. Ennek a problémának megoldása nagymértékben elősegítheti a kibontakozott bizalom fenntartását és továbbfejlesztését. VARRÓ GYÖRGY elvtárs: Egynéhány szót a politikai részhez és egynéhány szót a gazdasági részhez szeretnék szólni. Olyan megállapítás hangzott el, hogy nőtt a bizalom, erősödött a párt és a tömegek kapcsolata, és olyan is elhangzott, hogy a bérrendezés kapcsán ez a bizalom, hangulat leromlott. Körülbelül úgy néz ki, hogy igaz mind a kettő: a helyzet az, hogy tényleg bizonyos mértékig javult a párt és a tömegek kapcsolata, javult a bizalom a párt iránt. Az persze vitatható, hogy ez a bizalom a szeretetre, a párt meggyőző munkájára alapul, vagy az az erő késztetett bizalomra, amellyel jelen pillanatban a párt rendelkezik. Hogy a bizalom a szeretetre épül-e nagyobb mértékben, vagy a párt jelenlegi erejére - nem tudnám megmondani. Nem is hiszem, hogy ezt meg tudnánk állapítani. Tény az, hogy ez van. 76