A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

Mivel lehet ezt alátámasztani? Azzal például, hogy október 23. előtt feszült figyelemmel kísérték a dolgozók, hogy mi lesz? Láttuk az üzemben, de a kerületben másutt is, hogy megindult, megélénkült a WC-propaganda, mindenféle politikai állásfoglalás hirdetése. De amikor az emberek látták, hogy ilyen esetekben gyorsan megjelent két civil vagy rendőr, és megmagyarázták, hogy ezt nem szabad csinálni, ennek eredményeként október 23-a előtt lemondtak a WC-propagandáról. Az emberek látták, hogy október 23-án nem lett semmi. Ez a tény általában igen jó hangulatot keltett. Állítom, hogy nemcsak a mi üzemünkben, de az egész XI. kerületben jó hatást váltott ki. Azt jelentette, hogy az emberek látták a pártszervezet erejét, hogy a pártszervezet intézkedni tud akkor, amikor arra szükség van. Ami a szeretetnek a kérdését illeti: vannak ennek is bizonyos jelei. Tapasztaljuk ezt akkor, amikor egyes emberek megjegyzéseire párton kívüliek reagálnak, jönnek, megkeresnek bennünket, segítséget kérnek ügyes-bajos dolgaik intézésében. Ez azt jelenti, hogy a szeretetből fakadó bizalom is általában nő, de ezt még tovább kell növelni. Az a helyzet, hogy nem az egész párttagság munkája váltja ki azt a bizalmat, ami van. Meg kell mondani, hogy megint kezd nálunk kialakulni az a fajta munkamódszer, hogy egyesek a fejük búbjáig tele vanak munkával, egy másik rész pedig alapjában véve nem sokat csinál. Várják, hogy megmondjuk nekik, mit csináljanak. Ez persze nem egyedül az ő hibájuk. Azoknál, akiknek saját maguknak kellene irányítani a munkát, az az igazság, hogy ettől a rengeteg munkától odajutnak, hogy nem tudnak munkát adni az embereknek s a kiadott munkát megfelelően ellenőrizni. Nagyon örültem, amikor Kádár elvtárs beszámolójában arról beszélt, hogy a pártmunka jobb stílusát kell kialakítani. Az a probléma, amelyen heteken át rágódtunk, ebben van megfogalmazva. Kerületi szinten ugyanannyi pártszervezet van, mint október 26. [sic!] előtt volt. Ezek kisebb létszámúak, de számszerűen ugyanannyi, ugyanakkor a függetlenített pártapparátus létszáma az október előttinek csak a fele. A Beloiannisz Gyárban október előtt öt függetlenített pártmunkás volt, most csak egy van, de 5000 emberrel kell foglalkozni, éppúgy, mint október előtt. A baj az, hogy ugyanazokkal a módszerekkel igyekszünk dolgozni, mint október előtt: egyesek nyakig vannak a munkában, mások pedig nézik, hogy ezek hogy dolgoznak. A párton kívüliek ezt látták, mosolyogtak rajta, sőt maguk is tettek megjegyzéseket, hogy párttag létükre ezek így viselkednek. Sajnos, megint ezekkel a módszerekkel kezdünk dolgozni. Éppen ezért a párttagságnak a becsületes emberekkel való növelése - nem nagyon sokkal, de bizonyos mértékig - nem megy, mert azt látják, hogy 6 órakor bejönnek és este 10 órakor mennek haza. Emiatt a gazdasági munka is kezd háttérbe szorulni. Azt mondják: mégiscsak jobb szimpatizánsnak, nem kell szemináriumra, taggyűlésre járni, nyugodtan végezheti a gazdasági munkát, nincs semmi baja - szimpatizáns, párton kívüli kommunista. Ezt nagyon komolyan meg kell vizsgálni és segíteni rajta. Úgy látjuk, hogy a párttagságban van kettészakítottság: januári és áprilisi párttagok. Számszerűen is kifejezésre jut ez abban, hogy az 500-ból 90 ember van, aki januári párttag, ezek dolgoznak, a többi 410-re nem lehet számítani. Ez azért is van, mert a januári párttagokat nem kell külön biztatni, hogy dolgozzanak, dolgoznak akkor is, ha nem kapnak instrukciót. A többi csak nézi 77