A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

Vagy ha nem gondolkodnak erről, el kell őket gondolkodtatni, akár a sajtón keresztül, akár pedig ha közéjük megyünk, népgyűlésen, vagy amikor találkozni megyünk közéjük, erről minden körülmények között - véleményem szerint - el kell velük beszélgetni. A másik előnyünk a mezőgazdaság szocialista átalakítását illetően az, hogy én annak dacára, hogy nem vagyok megelégedve a tsz-eink legnagyobbik felével, rosszak azok, azoknak nincs húzó hatásuk, mint példamutató gazdaságok, alig van köztük valamennyi, de el lehet mondani ezt mégis, annyit már jelent, hogy lássa a paraszt, hogy az nem csajka és vályú. Lássa a paraszt, hogy ott nem tovább szolgáló cseléd, és ahogy általában felfogni szokták, mondani szokták [sic!]. Sokkal türelmesebbek az emberek most már, mindegy, hogy magukban mit gondolnak, s mindegy, hogy az embernek bizalmasan mit mondanak, de ha nagy tömegben vannak együtt, és ha erről a problémáról beszél velük az ember, bátran, nyugodtan végighallgatják, türelmesen végighallgatják, és aki a különbséget le tudja mérni jó néhány évvel ezelőtt és most, az velem együtt bátran meri kimondani azt, hogy most a tsz-eink fejlesztésére jobb lehetőségek vannak, mint azokban az időkben, amikor azt csináltuk. Ez az idő, ami az ellenforradalom után volt, talán jó volt, szükséges volt, jó volt, hogy megbékéljenek, megbékéljenek a párttal az emberek, és lássák azok a parasztemberek azt, hogy van itt ugyan erény, de az erény mellett van ugyan emberség is, és lássák és lássák be azt is részben a fejlődés, más részben a nevelőmunka kapcsán, hogy a szocializmus fejlődik Magyarországon, és nagy történelmi jelentőség ez, és nem az, hogy nem tudom én, valaki kitalálta, akár egy párt, akár egyvalamelyikünk között valaki, szóval erről a kérdésről - véleményem szerint így gondolkodnak már ezek a parasztemberek [sic!]. Néhány szót szeretnék szólni arról a vitás kérdésről, ami a parasztok egyéni megadóztatását, vagy más formában történő megterhelését illeti. Az a véleményem, hogy nagyon fontos tényező a tsz-tagoknak a jövedelme az egyéni parasztokat illetően a tsz-ek fejlődésével kapcsolatban, én úgy gondolom, elvtársak, hogy ez nem egyedüli. Véleményem szerint van ennél sokkal mélyebben járó, mélyebbre ható kérdés, amelyről itt nemigen beszéltünk, és amivel a tsz-mozgalmunk egész történelme alatt nem foglalkoztunk, az az, hogy a parasztoknál a tsz érzelmi kérdés. Mi odamegyünk a parasztokhoz, anélkül különösen, hogy az értelemben az is benne foglaltatna, hogy érezzük, értjük, tudjuk, hogy annak a parasztembernek érzelme is van, abban az esetben véleményem szerint másképp tudunk hozzá közeledni, másképp tudunk vele szóba állni. (Kádár elvtárs: Helyes, a végrehajtásnál már nem egészen helyes.) És már türelemmel áll ő szóba, beszélget ő el velünk. Nagyon súlyos érzelmi kérdés. Én ajánlanám, hogy gondolkodjon el ezen mindenki, akit illet, és ennek a tudatában foglalkozzunk a későbbi időben a kérdéssel, mert hiszen több évig tart, amíg az egész mezőgazdaság szocialista mezőgazdasággá válik, tehát, hogy a parasztokkal ezt a kérdést illetően foglalkoznunk kell. Hadd mondjak el, mondjuk úgy, egy történetet 1955-ből. A párt legfelsőbb vezetői arra kértek engem, hogy mondjam meg a véleményemet atekintetben, hogy mi volna a helyzet, ha módos parasztokkal, szegényparasztokkal vegyest alakítanánk termelőszövetkezetet. Elképzelhető-e. Azt mondtam, 751