A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

hogy igen, a tsz-ek, amelyek ilyen módon jönnének létre, biztos vagyok benne, hogy egész rövid időn belül felülmúlnák a már 5-6 éves múlttal rendelkező termelőszövetkezeteinket, arról később fogok beszélni, hogy miért. Azt mondták, ha így gondolod, hozzunk egyet létre, vállalom-e, mondom, vállalom. Elmentem egynéhány községbe, ahonnan vannak nekem a régebbi időkből nagyon keserű, nagyon érdekes politikai élményeim, ilyen is, olyan is. Hat embert kértem, hogy jöjjenek össze - nem üzentem meg, hogy miért - a szőlőhegyre, annak a parasztnak a vezetésével, aki mindig vezette a községet. Azért említem a szőlőhegyet, hogy a Nyers elvtárs gondoljon rá, hogy ilyen helyen nagyszerűen lehet illegális találkozókat tartani, nemcsak akkor tapasztaltam, régebben is tapasztaltam. Sajnos, sokan jöttek össze a pincébe, vagy 30-an, és azt gondoltam, hogy ilyen sok ember előtt nem lehet felvetni a dolgot, de mert nem akartam üres marokkal hazajönni, akkor hát addig kerülgettem a dolgot, míg végre rátértem, hogy most mi lesz a helyzet. Mintha csak összebeszéltek volna, mintha csak tudták volna, hogy miért megyek oda, a község mindenkori volt vezetője, nagyon jól gazdálkodó ember, Szabó Pálnak hívják, kulákember, még most is 60 kat. hold földön dolgozik, egyszerre vállalta. Amikor felvetettem, és amikor azt mondtam, hogy komoly terv, ezzel így foglalkozzatok, a középparasztok ellentmondtak, amire Szabó Pál háta mögött azt mondta, ne nyaggasd őket, majd rábeszélem én. Voltak ott új gazdák, az új gazdák majdhogynem szemen köptek engemet. Nem szégyelled magad, így mondták meg magyarul, régebben azzal jártál hozzánk, hogy így a cseléd, úgy a munkásember, így a nyomorúság, most meg tsz-be akarsz beszervezni bennünket. Hogy a jó példa itt benne legyen a dologban, megemlítem, hogy a battyánpusztai Virágzó tsz-től és a pulai

82 termelőszövetkezettel határos a községnek a határa. Mind a két említett szövetkezet az ország legjobb szövetkezetei közé tartozik. Ezek ismerik, látják a termelési eredményeinket, látják azt, hogy ezek a volt cselédek nem cselédek, hanem valóban tsz-tagok és szabad emberek, könnyebb az életük, mint az ő életük, hát így beszéltek velem. Nem nagyon lepődtem meg, értettem, hogy miért, tudtam, hogy azért, mert senki nem foglalkozott velük. Senki nem törődött velük. Én most már azt nem firtatom, hogy pártszervezet legyen, ez nem is az én dolgomhoz tartozik, de valami legyen, akármilyen társadalmi szerv vagy gazdasági szerv, vagy talán amit Nyers elvtárs javasolt itt a szövetkezetekről valamit, akik az ilyen embereket összefogják, és megpróbálják nekik megmagyarázni, amit pedig ők is látnak, ha szemük van, hogy nem olyan félelmetes dolog, az ő új életformájuknál lényegesen jobb, emberibb életforma, sőt a régi parasztok életformájánál is emberségesebb emberforma [sic!] a szövetkezeti. A középparasztok azt mondták, hadd jöjjenek fel Pestre, itt szeretnének velem beszélni, ott nem merték a véleményüket megmondani. No, gyertek. Feljöttek hatan, no lássuk a Virágzó eredményeit és pulaiak eredményeit is. Jobbak, mint a mienk. Lássuk a tagok életét, könnyebb jobb élet mint a mienk, de nézzétek azt a kicsiny jobbat annak ellenére, hogy mi otthon, magunk a családunkkal, tehát abban a régi életformában, amit ők megszoktak, élhetnek tovább, szívesen átengedik azt a kicsiny jobbat, mondja ő. Itt is az a baj ezeknél, hogy senki nem foglalkozik velük, keveset foglalkozunk velük, mert hiszen nem is az ő, nem is abból indul ki az ember, hogy ő mint egyén kínlódik a maga embertelen életformájában, meg lehet a 752