A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

mondom, olyanok ezek a tézisek, mint a tarka virágos rét, kinek milyen tet­szik, olyant szakít róla. Egyéni gazda, társulni akaró, nem tudom, milyen szakcsoportokat akaró, mezőgazdasági tsz-eket, növénytermelési termelőszö­vetkezetet, I-II. típusú tsz-eket és így tovább. A párt agrárpolitikáját - újra mondom - annak dacára én jónak tartom, szükség volt rá, mert olyan na­gyon el volt rontva a munkás-paraszt szövetség az ellenforradalom előtt, hogy ezt a munkás-paraszt szövetséget, ha a szocializmus építését arra akarjuk épí­teni, mint ahogy úgy veszem észre, hogy arra, akkor nagyon szerencsés volt, nagyon jó volt, hogy így csinálta a párt a maga mezőgazdasági, termelési és általános falusi politikáját. Senki nem ragaszkodik, ahogy veszem észre, továbbra is a tézisekhez, az ál­talam megjelölt részéről. így tehát, majdnem azt mondhatnám, hogy azzal is rendben volnánk, és elindulhatunk annak alapján, ami megmarad határo­zatban, azzal az igazítással, amit szerintem az anyaggal kapcsolatban egyes felszólaló elvtársak, azt hiszem, Kádár elvtárs is, javítani kíván. A tsz-ek fej­lesztését, szervezését illetően nekem az a véleményem, hogy lényegesen jobb körülmények között indíthatjuk el most, amikor arra rákeríthetjük a sort, mint annak idején 1949-ben, amikor a tsz-einket szervezni, fejleszteni kezd­tük. Rengeteg tapasztalatunk van. Az összes népi demokrácáknak nincs any­nyi tapasztalata, mint amivel így szövetkezeti, szervezési, termelési - szóval ami a szövetkezeti problémákat illeti - tapasztalattal rendelkezünk mi. Emel­lett, persze hogy van Kína is, Bulgária, meg egyéb más népi demokráciák, on­nan is átvehetjük, ami jó, s felhasználhatjuk azokat. Gondoljunk arra, hogy milyen volt a parasztság viszonya az ellenforrada­lom előtt a párthoz, és milyen most az ellenforradalom után a parasztság vi­szonya a párthoz? Ezt a viszonyt szerintem ápolni kell, nagyon vigyázni kell ar­ra, el ne rontsuk akár meggondolatlan adóemeléssel, akár pedig olyan tsz­felfejlesztéssel, amelyről könnyen megállapítható az embertelen eszközök­nek az alkalmazása. Ne higgyük azt, hogy az embertelen eszközök alkalmazá­sát csak maguk a parasztok veszik észre, azok fájlalják, azok kifogásolják, azok vetik meg. Nem. Más foglalkozásúak is pontosan észreveszik, pontosan elítélik, vagy talán még jobban, mint ahogy az embertelen eszközöket elítéli maga a parasztság. De népgazdaságunk minden ágában szocializmus van, szocialista termelés folyik. Én a magam részéről valahány gyűlésen voltam, már az ellenforradalom előtt is, az ellenforradalom óta is, a választások alatt is, mindenütt elmondtam, hogy gondolkodjanak el ezen emberek, aztán nemcsak a népgazdasági ágakban, hanem az igazgatásban, az oktatásban és általában. Aztán ebből megvan a parasztoknak a haszna is. És mit kell vesződ­ni a parasztokkal, a népgazdaság ez ágával a pártnak, azért, mert ilyen ért­hetelen a parasztság, ennyire nem érti meg a fejlődést, illetve az idők szavát. Én nem tudom valóban megmondani, hogy mire vár, mert a belső életünk nagyobbik felében már szocializmus van. Azt, hogy a szocialista tábor hatal­mas erővel rendelkezik, azt úgyis tapasztalta, látta, hogy az ellenforradalmat leverte, és ők nagyon jól tudják, hogy az ellenforradalmat akik csinálták, azoknak a támogatására szintén nemzetközi összefogás volt, és nagyon jól tudják azt a károsodást is, amely az ellenforradalom következtében ért min­ket, és egy gyufa erejéig nem érzik a kárát az élet semmilyen tekintetében, hogy olyan nagy károsodás érne bennünket, le tudnák ők ezt is mérni [sic!]. 750

Next

/
Oldalképek
Tartalom