A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

állásfoglalást, mely gyönyörűen megfogalmazva tartalmazza, hogy a KB elítéli, és a továbbiakban megengedhetetlennek tartja a tsz-fejlesztés érdekében hozott határozatok végrehajtásában a megnevezett szervek részéről megmutatkozó huzavonát, sokszor elvtelen és személyeskedő vitát. A vitás kérdésekben való állásfoglalást a gyakorlati intézkedések tartalmazzák az előterjesztés II. fejezetében. Ezért javaslom, hogy a KB azt fogadja el határozatként, az említett bevezetőn túlmenően. A határozati javaslatból tehát az előterjesztés I. fejezetét javaslom elfogadni. Kik kapják meg a határozatot? Javasolom, hogy a KB tagjain túl a megyetitkárok, járási első titkárok, KB-osztályvezetők, Revíziós Bizottság elnöke és a Tsz-Tanács elnöke kapják meg. Milyen formában tárgyalják meg, és hol a határozatot? Javasolom, hogy megyebizottságaink kibővített ülésén, az FM kommunista aktívája és a SZOVOSZ kommunista aktívája tárgyalják meg a határozatot. Javasolom továbbá kimondani határozatként, hogy az állami határozatokat ez év végéig meg kell hozni, és legkésőbb 1959. január 15-ig nyilvánosságra kell hozni.

42 KÁLLAI GYULA elvtárs: Elvtársak, a vitát megnyitjuk. Kérem az elvtársakat, jelentkezzenek felszólalásra. Idáig a szünetben két elvtárs: Dabronaki és Fehér elvtársak jelentkeztek. DABRONAKI GYULA elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Kedves Elvtársak! Azt hiszem, hogy a munkásosztály helyzetének megvizsgálása után nagyon szükségszerű és helyes volt, hogy a PB ezt a kérdést tűzte napirendre, mint a dolgozó népet legjobban érintő másik kérdést, a mezőgazdaság szocialista átszervezését. Szeretnék hozzászólni, bár bizonyos szakmai gyakorlatot is igényel a hozzászólás, ami énnálam hiányzik, a másik oldaláról, az árutermelés oldaláról a kérdéshez, az ipar szemszögéből kicsit, amenyire ott a jártasságom megengedi. Az átmeneti korszakban, amikor az árutermelés az ipari vonalon legyőzi és felette van a kapitalista termelésnek, gondolom, ez a mi törvényszerűségünk kellene, hogy érvényesüljön a mezőgazdaság vonalán is. Átmeneti korszakban igaz, hogy kisárutermelőkkel dolgozunk, de a párt és az állam ráhatása a maga különböző kedvezményeivel, árpolitikájával és sok minden egyébbel, itt is meg kell hozni azt az eredményt, és meg kellett volna hozni az árutermelés vonalán, ami egyrészt segítette volna a falu szocialista átszervezését, másrészt kialakította volna a szocialista társadalom temelési fölényét. Ha innen nézzük meg a kérdést, akkor azt hiszem, nálunk is sok még a tennivaló. Az iparral szemben, ahol ez kézenfekvő, már a mezőgazdaságnál koránt sincs ez az elmúlt 5 év alatt, ha megnézzük akármelyik szocialista országot vagy tőkés országot, a mezőgazdasági árutermelés fejlesztése sokkal nagyobb lépésekben haladt előre, mint minálunk. Az ENSZ Gazdasági Bizottságának van egy jelentése, amely korántsem hiteles, és erősen kétséget támaszt az olvasóban, de ez is elmondja, hogy amíg 1953-58ig, tehát öt év alatt az általunk alig ismert országokban a mezőgazdaság milyen lépésekkel emelkedett, pl. Ausztria 15%, Japán 31%, nem beszélve a testvérállamokról: Kínáról, Szovjetunióról, Bulgáriáról, nálunk ugyanezen időszakban 4-5-6%-kal emelkedik a mezőgazdaság termelési volumene. Én úgy látom kapcsolatban ezt a napirendi kérdéssel, hogy a lakosság nagyob685