A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)
nagyobb lesz az eredmény. Én azonban azért vetem fel ezt a kérdést, mert ha mi csak a 4,5 százalékra építünk mint többlettermésre, akkor ennek megfelelően fogjuk az erőt biztosítani a paraszti vásárlóerő lekötésére, ami nem lesz elegendő, nem tudjuk vele lekötni a paraszti vásárlóerőt. Nemcsak televíziót, motorkerékpárt, hanem kisgépeket is kell adni a mezőgazdaságnak, hogy ezzel is szorítsuk a parasztságot a gépvásárlásra, és ezzel párhuzamosan a termelékenységre. Nézzük meg kicsit közeiebből a nyereségrészesedés kérdését is. A nyereségrészesedés olyan áru termelésére szorít, amely nem mindig van benne a tervben, de emeli a nyereséget, ami évenként bizonyos plusz a borítékban. Ha az üzem nem teljesíti tervét, akkor is megkaphatja a nyereségrészesedést, és ez így nem helyes. Ki kellene tehát valahogy egészíteni ezt a kérdést. Foglalkozni szeretnék a beruházások kérdésével. A kiadott anyag sajnos azt jelenti, hogy növekszik az a beruházási keret, amelyet nem lehetett befejezni, és az ország lassan úgy néz ki, mintha műemlék volna. Vannak gyárak és tönkremennek. Ez persze az előző évek következménye is, mert azt hittük, akkor lesznek jó üzemek, ha valóságos kombinátokat építünk. A tőkések jobban csinálják ezt, mint mi. Amikor ezt a kérdést felvetem, az én munkámat is bírálom egyben. Néhány területen mégis többet kell adni, mert akadálya ez az egész termelésnek. Az idei jó termés minket lehetetlen helyzetbe hoz. Olyan helyeken raktározunk, hogy egész évi munkánk termése veszélyben van. Nincs raktár, hűtővagon. Milliókat jelent, hogy nincs csirkeexport. Ha ezt nem tudjuk gyorsan megcsinálni, nagyon nagy bajok lehetnek. Láttunk itt a múltkor a románoknak egy hűtővagonját, úgy nevezték, hogy csodavagon. Pedig ilyent mi is tudnánk csinálni. Gondosan kell tehát azt a kérdést megvizsgálni, hogy a külföldre szállítandó árukat megfelelően tudjuk raktározni. Ilyen körülmények nagyon nehezítik a munkát. Dohányunk is nagyon sok van, soha ennyi még nem termett, és a minősége is nagyon jó. De ahogyan ezt is kezeljük, az nagyon rossz. Mi túlzottan a nehézipart fejlesztettük. Nem is akarom én ennek elsődlegességét vitatni, csak arra felhívni a figyelmet, hogy olyan ágakat fejlesszünk, amely nem évek múlva hoz valamit. Tele vagyunk pénzzel, de ha annak nincs fedezete, nem ér semmit. Külföldön azért vagyunk a nehéziparban versenyképesek, mert a tőkés abba nem megy bele, hogy nem rentábilis ágat fejlesszen. Befejezésül: Kádár elvtárs és Fock elvtárs is referátumukban a munkás-paraszt szövetséget mint alapdolgot jelölte meg és értékelte. Felvetem ezt a kérdést a munkásosztály szempontjából. A piacon ezt a kérdést a munkásosztály képviseli egyedül. A piaci árak túlzott nagysága a parasztot nem ösztönzi az árutermelés növelésére, az adott árak mellett nem szorítja többtermelésre, kisgépek beszerzésére, hanem rádiót, motorkerékpárt és egyebeket vesz, mert így is meg tud élni. Magyarországon a 4-5 holdas paraszt jól él, és a munkásosztály zsebére él jól. Tehát a munkás-paraszt szövetség most elsősorban a munkásosztály kérdése. Látni kell, hogy Magyarországon a mezőgazdasági árak oly magasak, mint eddig még soha. Erre a munkásosztály fizet rá. El kell érni, hogy a dolgozó parasztság ne csak a piacon, hanem a termelésben is szövetséges legyen. Biztosítani kell, hogy legyen piaci fegyelem, legyenek tartalékok. Most vannak is tartalékok, azt hiszem, régen indultunk ennyi tartalékkal neki az évnek. 65