A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

adják. A munkások sok helyen szóvá teszik azt is, hogy drága a színházjegy. Ez különösen a nagycsaládosoknál jelent nehézséget. A munkások körében még mindig igen elterjedt a kispolgári ízlés és szemlélet. Ezt táplálja a sok kispolgári szemléletű közönségszervező is. Az igényesebb zenei rendezvények - Operaház, Zeneakadémia, hangversenyek - látogatói között alacsony a immkások aránya. Ez összefügg a zenei nevelés hiányával és az illető intézmények munkáját körülvevő arisztokratikus légkörrel. Nem is törekednek komolyan az új közönség megnyerésére. Jó kezdeményezés viszont a szakszervezetek részéről a térzene feltámasztása. A közönségszervezők túlnyomó része adminisztratív munkakörben dolgozik és jobbára saját környezetében árusítja a jegyeket, a munkásokhoz csak azután jut el. A nagyobb sikerű darabokra a munkások nehezen kapnak jegyet, vagy csak a legdrágábbakat kapják. A közönségszervezők többsége nem végez kulturális felvilágosító tevékenységet, a kiállítások, múzeumok tárlatlátogatások propagálását elhanyagolják. A korábbi években gyakori volt a munkások és művészek találkozója, az utóbbi időben ez szinte teljesen megszűnt, pedig fontos eszköz lehetne a munkások érdeklődésének felkeltésére és a művészek alkotómunkájának irányítására is. E hiányos kapcsolatnak is következménye, hogy a korábbi években a munkáséletet a művészetben sokszor sematikusan ábrázolták, az utóbbi évek művészi alkotásaiban (film, képzőművészet, színház, irodalom) pedig háttérbe szorult a munkáséletnek, a munkások harcainak, a szocialista építőmunkának művészi ábrázolása. A munkások joggal kifogásolják ezt, ilyen irányú érdeklődésüket az új magyar könyvek olvasottsága is mutatja. A munkások túlnyomó többsége ma már rendszeres mozilátogató; ez a fő szórakozásuk meghaladja a szellemi foglalkozásúak mozilátogatottságának mértékét. Különösen nagy a mozilátogatók száma a munkásfiatalok között. A munkások nagyarányú mozilátogatásában szerepük van a szakszervezetek kezelésében levő moziknak is, amelyek kiegészítik az állami mozihálózat hatását. Legnagyobb az érdeklődés a magyar és nyugati filmek iránt. A szovjet és népi demokratikus filmek iránt már jóval kisebb. Hiba, hogy még az üzemi mozikban sincs - néhány egészen különleges filmen kívül (Uljanov család) - tervszerű közönségszervezés. A rádióelőfizetők száma az 1938-as 319000-ről 1957-re 1 774000-re emelkedett. Az új előfizetők jelentős része a munkásság sorából került ki. 2. A kulturális forradalom eredményeként a munkások nagy tömegei vesznek részt tevékeny módon a kulturális munkában. Ennek alapjait az üzemi kultúrotthon ok és könyvtárok hálózatának kiépítése vetette meg az 1950-et követő években. A szakszervezetek kezelésében 289 művelődési otthon és 2333 kultúrterem van, 1788 színpaddal. Különösen a régi munkásotthonokban eleven és pezsgő a kulturális élet (Pesterzsébet, Csepeli Munkásotthon, MAVAG stb). A művelődési otthonok nagy része nem rendelkezik elegendő számú helyiséggel. Nagyobb követelményeket kielégítő művelődési otthon nagyon kevés van - főként azok, amelyeket szovjet vállalati igazgatók építettek (MOM, Pamuttextil, Hazai Fésűs). A kultúrtermek többsége egyben ebédlő, gyűlésterem. A kultúrotthon-hálózat kiépítése nagyon gyors ütemben, nem összehangolt terv alapján történt. A beruházási keretek szétforgácsolódtak, sok kifogásolható intézményt hoztak létre. Ugyanakkor olyan munkástelepüíéseken és nagyüzemekben, mint Csepel, Újpest, Diósgyőr, Kőbánya, Óbuda, Ganz Vagon stb. nincs elfogadható művelődési otthon. A rossz telepítési politika és az egyes minisztériumok lokálpatriotizmusa miatt a kultúrotthonok egy része zárt, gyári területen van, sok esetben a lakóhelytől távol és emiatt kihasználatlan marad. (Pl. Prés- és Kovácsológyár). Az is előfordul, hogy más célra veszik igénybe a kultúrotthonokat. A diósgyőri Lenin Kohászati Művek Kultúrotthonába a Borsodi Vendéglátóipar irodái költöztek. A kispesti EKM kultúrotthonát raktárnak használják. Hasonló a helyzet a mozik telepítésével is. Pl. Budapesten a VII. kerületben 11 mozi van, a sűrűn lakott IX. kerületben 3, Csepelen 3, Ózdon csak 2 mozi van. Az üzemi kultúrotthonok kihasználtsága nem mindenütt megfelelő. Lassan juttatják érvényre azt a helyes elvet, hogy a kultúrotthont nemcsak az üzem munkásai, hanem a környék lakói is igénybe vehetik. Az üzemi kultúrotthonok tetemes része nem elég gondozott, felszerelésük sok helyen hiányos, elhasználódott, A munkások évtizedes műkedvelő hagyományai és a megnővekedett lehetőségek alapján több ezerre nőtt az öntevékeny művelődési csoportok száma. A szakszervezetek irányítása alatt most 335 énekkar, 932 tánckar, 1396 színtjátszó csoport, 85 képzőművészeti kör, 97 658