A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

végzettek 29,7 százaléka), 1901 közgazdászt (a végzettek 39,9 százaléka), 1204 mezőgazdászt (a végzettek 22,8 százaléka), 1167 orvost (a végzettek 17,5 százaléka) képeztek ki felsőoktatási intézményeink. 3. A felnőtt dolgozók iskolai rendszerű oktatása főként 1948 után szélesedett ki, az utóbbi három évben azonban jelentős mértékben szűkült. A felnőttoktatási intézményekbe a felszabadulás óta kb. félmillió dolgozó került, közülük azonban csak 27000 szerzett általános iskolai végzettséget (kb. 40 százalékban munkások), az 52000 a dolgozók különböző középiskoláiban szerzett érettségi, illetve képesítőbizonyítványt (kb. 55 százalékban munkások). Komoly hiányosság, hogy a felnőttek középiskoláiból igen kevesen iratkoznak a felsőoktatási intézményekbe, hozzávetőleg 3-5 százalék. A felnőttoktatási tagozatokon igen nagy a lemorzsolódás. Az esti tagozatokon átlag 30-35 százalék, a levelező tagozatokon 50 százalék. Az elmúlt tanévben a dolgozók általános iskolai tanfolyamaira 12 790-en, a középiskolákba 32 740-en jártak. Az utóbbiakban kb. 34 százalék az üzemi munkás. Ezek a számok a múlthoz képest jelentősek, a munkások összlétszámához viszonyítva azonban korántsem kielégítőek. Az 1949. évi népszámlálás adatai szerint a kereső munkások mindössze 6,3 százalékának volt az általános iskola 8. osztályának megfelelő végzettsége. Az írástudatlanok száma viszont 3,9 százalék volt. A Művelődésügyi Minisztérium 1955-ben 8 ipari nagyüzemben vizsgálta meg a 15-24 éves életkorban levők iskolai végzettségét. A pontos felmérés adatai szerint 41,6 százalékuk nem végezte el az általános iskola 8. osztályát. Ez persze fejlődés a Horthy-korszakhoz képest, de elégtelen, ha a mai követelményekhez mérjük. A felnőttoktatás rendszerében a nagyarányú lemorzsolódásnak, az utóbbi években a tanulás iránt jelentkező érdektelenségnek számos oka közül csak a legfontossabbakat emeljük ki: A munkások közvetlenül nem érdekeltek az általános műveltség megszerzésében. Egyrészt: a különböző hosszabb vagy rövidebb üzemi szaktanfolyamokon, amelyek elvégzése után jobb kereseti lehetőséghez jutnak, az általános műveltségtől szinte teljesen mentes szakmai képzést kapunk. Másrészt azok, akik komoly áldozatvállalással mégis elvégezték az általános iskolát, ennek semmiféle közvetlen előnyét a munkahelyükön nem látják. Az esti és levelező szakközépiskolák iránt mutatkozó érdeklődés visszaesésének is elsősorban az az oka, hogy a végzők nem kapják meg a képesítésüknek megfelelő beosztást. Az üzemek vezetése részéről általában kevés megértés tapasztalható az üzemi általános iskolák létesítése, illetve segítése iránt. Az üzemi pártszervek és szakszervezeti bizottságok a dolgozók iskolai tanulásával rendszeresen nem foglalkoznak. A felnőttoktatással foglalkozó 1953. évi párthatározat alapján a felnőttoktatási intézményekben a hallgatók általában a nappali iskolák számára előírt tananyagot sajátítják el. Ez a tananyag igen terjedelmes, elvont, s még a rendeskorúak számára is sok tárgyból maximalista. Mindez fokozottan érezteti negatív hatását a tanulmányi munkájuk során rendkívül kevés közvetlen tanári segítséghez jutó felnőtteknél. b) Népművelés 1. A munkásosztály társadalmi és anyagi helyzetének megváltozása, valamint a kulturális forradalom eredményeként nagymértékben megnőtt a munkásságnak a kultúra, a művészetek iránti igénye is. Az államosítás utáni években a tudatos népszerűsítés és közönségszervezés eredményeként a munkásközönség jelentősen tért hódított kulturális intézményeinkben. Hozzávetőleges adatok szerint a színházak, varieték stb. évi 4700000 látogatójának 45 százaléka munkás. Ebben nagy szerepe van a szakszervezeti közönségszervezésnek. Az összesített adatokon belül azonban nagy eltérések mutatkoznak: a prózai színházakban a közönségnek 3540 százaléka munkás, a hangversenyeken és az operaházakban már csak 20-25 százaléka, míg a könnyebb műfajú operett-, varieté-, esztrádműsorokon - a közönség 65-70 százaléka munkás. A vidéki színházak közönségének csak kb. 25 százaléka munkás. Az ellenforradalom után a fejlődésben visszaesés következett be, a munkásközönség jelentős visszavonulása volt észlelhető. Az 1957-58-as színházi szezonban viszont ismét bizonyos javulás tapasztalható. Felháborítja a munkásokat, hogy egyes darabokhoz a színházak a jegyeket „kapcsolva" 657