A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)
pártszervezetek előtt álló legfontosabb feladat a szakmunkások politikai nevelése, öntudatuk fokozása, hogy ezúton növelni lehessen a szakmunkások számát és arányát a pártban. A parttagok részaránya a szakmunkások között szakmánként, iparáganként is változó. A párttagság részaránya legmagasabb a nehézipari üzemekben: Ózd, Salgótarjáni Acélmű, DIMAVAG, Lenin Kohászat, Csepel. Nagyon alacsony azonban a Győri Vagongyárban, ahol mindössze 7,5 százalék. Általában alacsony a szakmunkások között a párttagok százalékaránya a bányászatban, a textiliparban, a híradástechnikai iparban és a szerszámkészítők között. A régi üzemekben a párttagok részaránya a szakmunkások között magasabb, mint az új üzemekben. A bányászatban a szakmunkások (vájárok) száma általában is alacsony az összmunkásokéhoz viszonyítva. PL Várpalotán 10 százalék, Pécsett 19 százalék. A vájárok jelentős része vidékről bejáró kétlaki munkás. A szénbányászatban volt legnagyobb a fluktuáció és az új munkások beáramlása is. Figyelembe véve a szénbányászatban a szakmunkások helytállását, hűségét a rendszerhez és megelégedettségét, a fenti arányszám indokolatlan és a pártszervezetek gyenge politikai munkáját tükrözi. A szerszámkészítők jelentik az egyik legkvalifikáltabb szakmunkásréteget, a munkásokegyik legjobban kereső csoportját. A múltban a tőkések is jól megfizették őket, közülük került ki a munkásarisztokrácia egy része. Erősen hatott rájuk a jobboldali szociáldemokrata ideológia, s általában a tőkés rendszerbe való beilleszkedésre törekedtek. Ma sokan közülük számos intézkedésünkkel nem értenek egyet. Hiányolják múltbeli kiváltságaikat. A pártszervezeteknek nem sikerült még ebben a szakmában megfelelő eredményt elérniük. A pártban a munkásnők arányszáma alacsony. A székesfehérvári Vadásztölténygyárban a női dolgozók 4,3 százaléka, a XIII. kerületi Kender- és Jutagyárban 2 százaléka, a Győri Textilben 4 százaléka párttag. Ennek legfőbb oka: a dolgozó nők túlterheltsége a családban és az, hogy a dolgozó nők nagy része nem állandó, hanem időszakos munkás. A segédmunkások között - figyelembevéve, hogy a segédmunkások a munkásosztály legelmaradottabb rétege - a párttagok arányszáma megfelelő. (Pl. a Villamosgép- és Kábelgyárban 8,1 százalékuk, az Elzettben 7 százalékuk, a Gyapjúmosóban 6,1 százalékuk párttag.) II. A MUNKÁSOSZTÁLY VEZETŐ SZEREPE ÉRVÉNYESÜLÉSÉNEK EGYES KÉRDÉSEI Népköztársaságunkban hatékonyan érvényesülnek a proletárdiktatúra funkciói, a párt vezető szerepe. A párt politikája híven fejezi ki a munkásosztály érdekeit. Mindezen keresztül érvényesül a munkásosztályvezető szerepe. A munkásosztályvezető szerepe kifejezésre jut abban is, hogy a döntő hatalmi pozíciókat olyanok töltik be, akik hűek a népi demokráciához és munkájukban érvényt szereznek a párt politikájának. A felszabadulás óta a munkások legjobbjai közül sokan kerültek az állami és gazdasági élet vezető pozícióiba. Az elmúlt 13 év politikai és gazdasági eredményei bizonyítják, hogy a magyar m.ittikásosztály, mint a proletárdiktatúra vezető osztálya, rendelkezik mindazokkal a tulajdonságokkal, amelyek az ország vezetésében, irányításában szükségesek. A vezető funkcióba helyezett munkások többsége megállta helyét. Elsajátították a vezetéshez szükséges felkészültséget és elismert vezetőkké váltak. Az évekkel azelőtt kiemelt munkások nagyobbik fele most is funkcióban van és megállja helyét. Legtöbbjük mind gazdasági, mind politikai kérdésekben határozott, helyes magatartást tanúsít. Az országgyűlés tagjainak 45 százaléka, az államapparátus vezető funkcionáriusainak (miniszterek, miniszterhelyettesek, főosztályvezetők, országos hivatalok vezetői, fővárosi és megyei tanácsok elnökei) 51 százaléka munkás. A fegyveres testületek és igazságügyi szervek kádereinek több mint 55 százaléka munkás. A megyei, járási tanácselnökök többsége (66,7 százaléka) munkás. Az ipari vállalatok igazgatóinak 60-65 százaléka munkás. Egyes területeken, mint pl. a Kohó- és Gépipari Minisztériumokhoz tartozó vállalatokban, vagy a bányatrösztöknél az igazgatók 85 százaléka munkás. A munkásokon kívül nagy számban vannak vezető posztokon dolgozó parasztok, néphez hű értelmiségiek. A hatalmi pozíciók 645