A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

következtében növekedett az aktivisták száma, a vezetés közelebb került a dolgozókhoz. Az üzemekben a politikai felvilágosító munkát nem külön népnevelő gárda végzi, hanem azt a célt tűzték ki, hogy minden párttag agitáljon. A pártszervezetekben nincs olyan kapkodás, mint korábban. Nyugodtabb a munkatempó jobban át tudják gondolni a feladatokat, s az erőket a legfőbb feladatokra összpontosítják. Rendszeresebben, alaposabban és politikusabban foglalkoznak a termeléssel, bár ez még nagyon sok pártszervezetben egyedül a gazdasági vezetők beszámoltatásából áll. A párt helyes általános politikája mellett a munkások megnyerésében, mozgósításában alapvető szerepet játszott, hogy az üzemi pártszervezetek, az üzemi pártvezetőségek, aktivisták, az egyes párttagok áldozatkészen dolgoztak, a párt politikáját ingadozás nélkül valósították meg. A pártszervezetek lényegében sikeresen oldották meg a párt újjászervezését, az ellenforradalmárok elleni harcot, a termelés megindítását és fellendítését. A pártszervezetek munkájának sikerét is mutatja, hogy a minisztériumi ipar - élelmiszeripar kivételével - az 1958-as első félévi tervét 104 százalékra teljesítette. Az eredmények ellenére a pártmunka színvonala még nem kielégítő, s ez a további fejlődés akadályává lehet. Egyes kommunistáknál újból elbizakodottság, önteltség tapasztalható. Nem egy helyen megtalálni az önkényeskedést is. A pártmunka finomabb, politizáló módszerét sok helyen nem keresik, a vezetőségek politikai felkészültsége számos helyen gyenge. A helytelen módszerek következménye, hogy a pártszervezetek több helyen mindent maguk igyekeznek elvégezni. Számos üzemben mondták el a munkások, hogy a helyi és közvetlen felettes vezetők kevesebbet járnak közéjük, mint a „nehéz" időkben. Ha ez még nem is általános jelenség, de az ilyen jelenségek ellen, éppen a múlt tanulságai alapján élesen fel kell lépni. A politikai munkának komoly gyengeségei vannak. A kampányok közötti időszakban sem a pártbizottságok, sem az alapszervezetek vezetőségei nem foglalkoznak rendszeresen a napi politikai kérdésekkel. Az alapszervezetek vezetőségei nem elég öntevékenyek, munkájuk nagy részét a felülről kapott utasítások végrehajtása teszi. Nem elemzik a dolgozók közötti politikai helyzetet, gyakran nem foglalnak állást a felvetett kérdésekben, nem reagálnak helytelen, ellenséges nézetekre. Nem dolgozzák fel és nem ismertetik rendszeresen a párttagsággal és a pártonkívüliekkel a párt és kormány határozait, nem törekednek arra, hogy a sajtóban, a politikai folyóiratokban megjelent ideológiai és politikai kérdéseket önállóan feldolgozzák és ismertessék. Az alapszervezetek önállóságát csökkenti, hogy taggyűléseik napirendjét, anyagát rendszerint a felsőbb szervek határozzák meg. Emiatt nincs módjuk az alapszervezeteknek, hogy taggyűléseiken az üzemüket érintő legfontosabb helyi politikai és gazdasági problémáikat elemezzék, hogy ennek alapján megszabhassák feladataikat. Még nem valósult meg az a cél, hogy miden párttag agitáljon, ezt szervezetileg nem biztosították. A politikai munka gyengeségének egyik oka, hogy a párt szava sok esetben csak az aktíváig vagy a párttagságig jut el és nem jut el a pártonkívüli dolgozókhoz. A pártaktivisták inkább csak egymás között vitatkoznak fontos politikai kérdésekről. Ily módon gyakori, hogy a párttagság sem kap, vagy később kap tájékoztatást. A politikai munkában várják leginkább a felsőbb pártszerv irányítását. A pártbizottságok és az alapszervezeti vezetőségek összetétele és színvonala többnyire megfelelő, de politikai és általános műveltségük még nem áll azon a fokon, hogy önállóan értékelni tudják a fontos nemzetközi, ideológiai és politikai kérdéseket, gazdaságpolitikai problémákat. Az információ további javítását a párttagság jogosan igényli. A pártonkívüli dolgozók is felvetik, hogy miért nem tartanak rendszeresen „szabad" pártnapokat, a legfontosabb kül- és belpolitikai kérdésekről. A politikai tömegmunka hiányosságának további oka, hogy a tömegszervezetek - mindenekelőtt a szakszervezet - nem veszik ki részüket megfelelően a politikai nevelőmunkából, legfeljebb kampányok idején. A szervezett munkások politikai nevelése még nincs megoldva. A kommunista gazdasági vezetők sem foglalkoznak rendszeresen a hozzájuk beosztott dolgozók politikai nevelésével. Általában a gazdasági vezetők - kommunisták és pártonkívüliek - funkciójukat csak gazdasági feladatnak tekintik, elhanyagolják beosztottaik nevelését, politikai meggyőzését, nem értik, hogy kettős feladatuk van: gazdasági és politikai tekintetben is erősíteniük kell a népi demokratikus rendszert, s hogy ennek a feladatnak egyik oldalát sem lehet elhanyagolniuk. Az üzemekben vontatottan, lassan terjed a szocialista szellem. A társadalmi tulajdonhoz 641