A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

való viszony terén az utóbbi időben történt javulás, de az emberek viszonyában, főként a gazdasági vezetők és a munkások viszonyában, még komoly problémák vannak. Egyes művezetők, üzemvezetők a munkásokkal nyersen, fennhéjázva beszélnek, gyakran indokolatlanul megsértik őket. Nem egy esetben előfordul, hogy a besorolásokat baráti alapon végzik. Nem fejlődött eléggé vagy sokszor formális az üzemi demokrácia, nem vonják be megfelelően a munkásokat a vezetés munkájába, az üzem gondjainak megoldásába, nem reagálnak javaslataikra. Mindezek következtében a munkások egy része még nem érzi eléggé magáénak a gyárat. Az ellenség befolyása és hangja - ha lényegesen leszűkült és gyengült is - nem szűnt meg. Az ellenséges elemek a legkisebb feszültség esetén burkoltan, vagy nyíltan, de fellépnek. Különösen szívesen foglalkoznak azokkal, akik az ellenforradalom idején valamilyen módon kompromittálták magukat, s akikben még ma is bizonytalanság tapasztalható. Igyekeznek részvétet, szánalmat kelteni azok iránt, akiket ellenforradalmi bűncselekmények miatt elítéltek, ezeket igaz hazafiaknak tüntetik fel. Terjesztik, elsősorban a fiatal munkások között, a mának élés szemléletét. A párttagok és a funkcionáriusok lejáratására törekednek. Rágalmazzák azokat, akik egyszerű munkásokból magasabb beosztásba kerültek. (Egyesek erre magatartásukkal alkalmat is adnak.) Ma is vannak munkások, akiknek az a véleményük, hogy a gazdasági helyzetükben bekövetkezett változások, a béremelés az ellenforradalmi nyomás eredménye. Pl. az Északi Járműjavítóban ,jó ellenforradalomról" beszélnek. Az Óbudai Hajógyárban találkoztunk olyan válasszal, hogy „kellett az ellenforradalom, mert ennek hatására születtek meg jórészt ezek a kedvező intézkedések". Az ellenség tevékenysége elleni politikai harc az üzemekben nem kielégítő. A pártszervezetekben e téren bizonyos fokú megnyugvás és bátortalanság tapasztalható. Elsősorban adminisztratív feladatnak tekintik az ellenség elleni harcot és felülről várják az intézkedéseket. Nehezíti a harcot, hogy nem mértük fel alaposan az ellenséges elemek, osztályidegenek elhelyezkedését az üzemekben. 4. A tömegszervezetek pártirányítása az üzemekben: A tömegszervezetek pártirányítása ma lényegesen jobb, mint az ellenforradalom előtt. Mivel az ellenforradalom előtti időkben a lakosságnak kb. Vio-ed része párttag volt, a tömegszervezetek - különösen a szektás politika miatt - nem is tölthették be megfelelően transzmissziós szerepüket. A tömegszervezetek pártirányítása a gyakorlatban utasítások révén történt, amivel rendszeresen megsértették a tömegszervezetek szervezeti önállóságát. Ma a párt irányításában kezd érvényesülni az a lenini tanítás, hogy a tömegszervezeteket az ott dolgozó kommunisták révén irányítják. A pártbizottságok többet foglalkoznak a tömegszervezetek vezetőivel, bevonják őket a feladatok megtárgyalásába és beszámoltatják őket munkájukról. A pártirányítás gyengesége viszont, hogy a pártszervezetek nem támaszkodnak eléggé a tömegszervezetekben levő kommunista csoportokra, és leszűkítik a pártirányítást a tömegszervezetek vezetőivel való kapcsolatra. Ez a helyzet alapszervezeti szinten még súlyosabb. Sok esetben még a műhelybizottságokban levő kommunistákra sem támaszkodnak, a bizalmitestületek politikai munkája ezért formális. A fejlődés ellenére még mindig erősen hatnak a szektás módszerek, ennek következtében a tömegszervezetek bevonása a különböző társadalmi akciókba és a tömegek közötti politikai felvilágosító munkába nem rendszeres és nem kielégítő. A tömegszervezetekben dolgozó kommunisták munkáját több helyen még ma sem tekintik pártmunkának. A fenti okok miatt gyenge a tömegszervezetek politikai tömegmunkája, nem nyújtanak elég segítséget a pártnak a pártonkívüli munkások osztályöntudatra nevelésében. A szakszervezeti tagok száma az elmúlt hónapokban növekedett, a szervezettség meghaladja az ellenforradalom előttit. Az ipari dolgozók 83 százaléka szervezett (ezen belül a munkások szervezettségi foka nincs felmérve). Az ellenforradalom után a pártszervezetek jó erőket küldtek szakszervezeti munkára. Ez is hat a munka javulására. A dolgozók zöme elégedettebb a szakszervezetek tevékenységével, jobban foglalkoznak a dolgozók érdekvédelmével, nőtt tekintélyük. Munkájuk következetesebb, egyes helyeken fellépnek a szociális demagógiával szemben. A szakszervezeti bizottságok nagy többsége a dolgozók érdekvédelme mellett, ha csak kampányszerűen is, de segíti a politikai és gazdasági feladatok végrehajtását. 642