A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

kasokkal szemben. A munkások bírálják a burkolt áremeléseket, a kereskedelemben a minőség nagyfokú romlását, mindebben életszínvonaluk bizonyos csökkentését látják. (Ezek részletes elemzésére visszatérünk a III. fejezetben.) A munkások között a következő helytelen nézetek tapasztalhatók: Parasztellenesség. A munkások egyetértenek azzal, hogy a falun is építjük a szocializmust, helyeslik az erőszakos módszerek megszüntetését, a begyűjtés eltörlését. Ugyanakkor túlzottnak tartják a parasztokjövedelmét. Azt mondják: a párt és a kormány a parasztoknak jobban kedvez. „A munkásoké a hatalom, a parasztoké a jövedelem" elterjedt szólás-mondás. A parasztellenességet fokozza, hogy a kétlaki dolgozók egy része jobban él. A piaci árak erős ingadozása is táplálja ezt. A munkások jelentős része nem ismeri a parasztság különböző rétegeinek életszínvonalát és helytelenül a jómódú parasztok életszínvonalát általánosítják. Érződik, hogy a párt parasztpolitikáját főként a parasztság körében ismertettük, a munkásság között nem. A munkás-paraszt szövetséget leegyszerűsítik a város és a falu kereskedelmi kapcsolatára, nem látják a munkáshatalom szempontjából elsődleges politikai jelentőségét. Értelmiségellenesség. Elég széles körben tapasztalható. Ele elsősorban a termelésben közvetlenül részt nem vevő értelmiségiek és adminisztratív beosztásúak ellen irányul. Az üzemi dolgozók előtt a régi értelmiség, a kapitalizmus idején és az ellenforradalom alatt tanúsított magatartása miatt, lejáratta magát. Gyakran a rossz tervezés és szerkesztés is hozzájárul az értelmiségellenességhez, mivel a tervezők és szerkesztők nem kérik ki a szakmunkások véleményét. Nemegyszer a munkásokból lett értelmiségi is elszakad osztályától és átveszi a régi értelmiség szokásait, erkölcseit. Az értelmiségellenességet táplálja az is, hogy a dolgozók között túlzott az improduktív alkalmazottak aránya. A nacionalizmusnak, amelyet a 25 éves Horthy-uralom táplált és az ellenforradalom felszított, a munkásosztály gondolkodásában még mindig mély nyomai vannak. A nacionalizmus mindenekelőtt területi kérdésekben jelentkezik (Erdély, kisebb mértékben Felvidék), továbbá a magyarkodásban, és az 1848-as szabadságharcos hagyományok mellett a munkásosztály küzdelmeinek háttérbe szorulásában. A nemzeti kérdést eddig nem tudtuk a dolgozók számára elfogadhatóan megmagyarázni. Ennek oka: hogy a kérdést elsősorban jogi oldaláról néztük és nem a proletár internacionalizmus szemszögéből. A nacionalizmust csak erősíti, hogy a kölcsönös rokonlátogatások és utazások nagyon korlátozottak, s e tekintetben a helyzet rosszabb, mint a tőkés országok lakosainak egymás közötti kapcsolatában. Az ellenforradalomtól felszított szovjetellenes hisztéria megszűnt. Nyílt szovjetellenes megnyilvánulásokkal ritkán lehet találkozni. A Szovjetunió technikai, tudományos, gazdasági sikerei nagy érdeklődést és elismerést váltanak ki. A kommunisták és az öntudatos munkások helyeslik és támogatják a Szovjetunió békepolitikáját. Egyre többen értik, hogy a Szovjetunió katonai segítsége az ellenforradalom idején súlyos polgárháborútól, talán világháborútól mentett meg minket. Terjed annak felismerése is, hogy a gyors gazdasági megerősödést nagy részben a Szovjetuniónak köszönhetjük. Emellett a munkások egy része, főként Budapesten, még hitelt ad annak az ellenséges propagandának, hogy a Szovjetunió „kizsákmányol" bennünket. Nem tudtuk még eléggé megbecsültetni a szovjet kultúrát, széles rétegek — elsősorban az ellenséges propaganda hatására - lenézik a szovjet emberek életformáját, kulturálatlan és primitív embereknek vélik őket. A munkásosztály soraiban is mutatkozik bizonyos fokú sértett nemzeti önérzet. E sértettség alapja az a kimondatlan vélemény, hogy „nem vagyunk függetlenek". A munkásosztály egy részében még erősen hat az antiszemitizmus. Jellemző példája, hogy szinte egy időben vetették fel a a MAVAG-ban, Ganzban és a bányákban: „Készüljön statisztika, hány zsidó dolgozik fizikai munkán". Az antiszemitizmustól egyes párttagok sem mentesek. 3. A párt politikai tömegmunkája a munkásosztály soraiban: Az alapszervezetek többsége keresi a helyes vezetési módszereket. A pártszervezeteknek nemcsak az összetételük javult, hanem munkájuk is. Többet foglalkoznak az emberek problémáival, jobb a párttagok tömegkapcsolata. A függetlenített apparátus csökkentése 640