A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)
Véleményem szerint a fő veszély a revizionizmus. Kérdezem, hol? Sajtó, könyvkiadó, MTI, művészeti élet és különböző más területen, különösen a filmeknél, a Közgazdasági és Műszaki Egyetemen. A Közgazdasági Intézet és a Központi Statisztikai Hivatal és a társadalmi élet számtalan más területén megtalálhatjuk. Alapvetően ezek azt vallják, hogy nem ellenforradalom volt október 23-án, hanem demokratikus megnyilvánulás. Itt van előttem a Statisztikai Szemle április-májusi száma. Mód Aladárnénak van benne egy cikke, „Miért hallgatnak a beszélő számok?" Ebben a cikkben, hogy ellenforradalom, megkerüli azzal a terminológiával, hogy „az október 23-a után lezajlott események". Vagy arról beszél, hogy október 23-a a néptömegek spontán megnyilvánulása volt. Mi tehát a fő feladatunk? Sorainkat rendezni, kádereinket átszervezni és nem utolsósorban beépülni az állami élet különböző területeire. Ismeretes: a Közgazdasági Szemle hasonló cikkei más ideológiai folyóiratokon keresztül is igyekeznek politikai felfogásukat széles körben tudatosítani. Egyetértek azzal a gondolattal, hogy az eszmei, politikai és ideológiai harc a fontos. Ezen a téren nem folyik megfelelő munka. A párttagság és a tömegek előtt a revizionizmus, a nemzeti kommunizmus elveit fokozottabb mértékben kell leleplezni. Véleményem szerint igen fontos, hogy a párt vezetői, a Központi Bizottság tagjai, a párt politikájának megfelelően, ebben a kérdésben egységesen, következetesen és határozottan foglaljanak állást. A megyei pártbizottságok titkárainak is az a véleménye, hogy sokat ártott ebben a kérdésben Friss elvtárs előadása a Politikai Akadémián, 23 amikor a saját véleményét hangoztatva foglalt állást Péter [György] 24 , Nagy Tamás 25 és a többiek 26 ügyében. Azt szeretném felvetni, hogy Friss elvtárs beszéde a Népszabadság hasábjain keresztül százezrekhez jutott el, ugyanakkor Kádár elvtárs kritikai megjegyzése ezzel kapcsolatban 1400-1500 ember előtt hangzott el. Az ideológiai harcon kívül nekünk szervezeti és adminisztratív harcot is kell folytatni a revizionizmus eszméinek vezetői ellen. Különbséget kell tenni a megfertőzött és a félrevezetett emberek között. Felvetek egy gondolatot, hogy a Soós Gábor, 27 aki közismerten az ellenforradalom egyik szellemi előkészítője volt, ma a Földművelésügyi Minisztériumban mint főosztályvezető változatlanul fenntartja nézetét. Vagy itt van Patkó [Imre]. Februárban mint egy őrült tajtékozott, amikor élethalálharc folyt a konszolidációért. Arról beszélt, hogy ez a kormány a szovjet szuronyokra támaszkodva jött létre. És ez a Patkó most az MTI-ben tevékenykedik, továbbá ez az ember az MSZMP-nek tagja, és a párton belül is igyekszik a maga nézetét fenntartani, a párt sorait bomlasztani. Itt van Nagy Tamás: nem tagja a pártnak, de változatlanul egyetemi tanár, igyekszik az ifjúságot a maga szempontjából nevelni. A hadsereg kérdése. Számomra nem elég érthető, hogy miért nem egyforma arányokkal mérünk? Mit keres Horváth Mihály mint vezető vagy Markos 28 mint vezető. Közismert, hogy az Értelmiségi Forradalmi Bizottságnak Markos kimagasló vezető egyénisége volt. Ezt azért vetem fel, mert dolgozó népünk számára sem érthető, hogy az ilyen egyének változatlanul azon a helyen dolgoznak és ellenük semmi eljárás nem történt, ugyanakkor egy egyszerű pedagógust, aki két napig volt tagja, [sic!] letartóztattuk. Ezzel nem azt mondom, hogy helytelen volt letartóztatása. 63
