A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

politikai és társadalmi életében nem vesz részt, részben, mert sokat utazik, és mert földje is leköti. Politikai kérdésekben tájékozatlanok. Az ellenséges propaganda könnyen hat rájuk. Politikai nevelésük módszerei nem alakultak ki, a párt befolyása ebben a munkásrétegben a leggyengébb. A párttagság aránya is alacsony közöttük. A irmnkások közötti helyes politikai és gazdasági szemlélet kialakításának egyik alapvető feltétele, hogy a párt- és gazdasági vezetők tervszerűen törekedjenek az üzemi törzsgárda erősítésére, illetve kialakítására. Feltűnő, hogy nem látható általában olyan törekvés az üzemekben, amely a törzsgárda perspektivikus szélesítésére irányulna, fokozottabb megbecsülésükre mutatna. Elég szórványos jelenség, hogy régebbi dolgozókat ösztöndíjjal, egyéb segítséggel taníttatnának tovább, vagy hogy kedvezmények juttatásával, lakásépítéssel, más módon szolgálnák tervszerűen ezt a politikai törekvést. Mindezek mellett a törzsgárda szélesítése szempontjából legnagyobb hibának azt tartják a munkások, hogy az új munkásokkal nem foglalkoznak megfelelően az üzemekben. Ezért az új munkások- különösen a műszakiak részéről elmaradó segítség következtében - nem érik el szakmai képzettségüknek megfelelő kereseteket, kilépnek a vállalattól, növelik a fluktuációt és az üzem szakmunkásgondjait. Különösen súlyos a helyzet azoknál az ifjúmunkásoknál, akik mint ipari tanulók számos kedvezményben részesültek, felszabadulásuk után ezek a kedvezmények megszűntek, szakmai gyakorlattal még alig rendelkeznek, és így nem tudják keresetükből megnövekedett igényeiket kielégíteni. Ilyen esetekben ezek a fiatal szakmunkások is más munka után néznek. A fenti helyzethez hozzájárul az iparitanuló-iskolák iskoláztatási politikája is. Pl. a Várpalotai Váj árképző Iskolán egyetlen bányászcsalád gyermeke sem tanul. Az elmúlt években végzett hallgatóknak csak kis része maradt szakmabeli munkás, nagy többsége más szakmában, üzemben helyezkedett el. 2. A munkások véleménye a párt és a kormány politikájáról, az eddigi intézkedésekről A munkásosztály többsége egyetért a párt fő céljaival. Egyetért a munkáshatalommal, a szocializmus építésével, a béke fenntartásáért folytatott harccal. Jelentősen erősödött a bizalom és a barátság a Szovjetunió és a szocialista tábor iránt, mélyült soraiban a proletár internacionalizmus. Elismeréssel nyilatkoznak az ellenforradalom óta elért eredményekről. A gyors konszolidáció, az infláció elkerülése bizalmat váltott ki a párt és a kormány iránt. A dolgozók bizalmának erősödéséhez nagyban hozzájárult a párt és a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány politikájának következetessége, gazdasági, politikai intézkedései, határozott fellépése az ellenforradalmárokkal szemben. Helyeslik, hogy a párt őszintén, bátran beszél a nehézségekről, nem ígérget, s amit megígér, azt meg is tartja. Megelégedetten tapasztalják, hogy a szó és a tett egysége valósággá válik. A munkások egyetértésével találkozik, hogy a pártvezetés fellép a párttagok és a pártonkívüliek megkülönböztetése ellen az állampolgári jogok tekintetében. Helyeslik, hogy a termelés nyugodtabb, nincs zaklatás, a meggyőzés helyett alkalmazott adminisztratív intézkedések és módszerek megszűnőben vannak. A pártmunkások közvetlenebbek, többet tartózkodnak a dolgozók között, magatartásuk sok tekintetben fejlődött. Ezért a dolgozók véleményüket őszintébben és bátrabban mondják el. A bizalom erősödéséhez hozzájárult az is, hogy a forradalmi nemzetközi munkásmozgalom helyesli a párt és a kormány politikáját, elismeri eredményeit és messzemenő segítséget nyújt. A párt és a kormány politikájának helyeslése nem minden esetben nyilvánul meg a párt melletti kiállásban, tettekben és aktivitásban. A munkások egy része a korábbi hibák hatásaként is, de részben a még mindig előforduló türelmetlenség és szektás gyakorlat miatt - tartózkodik a véleménynyilvánítástól, különösen politikai kérdésekben. A párt és kormány intézkedései mellett elsősorban a párttagok, az idősebb szakmunkások, az üzemek törzsgárdáját jelentő munkások állnak ki. A munkásasszonyok többsége, noha híve a népi demokratikus rendszernek, politikai tekintetben nem elég aktív. Elég nagy számban vannak olyanok, akik politikai szempontból közömbösek, de a proletárdiktatúra erőinek növekedésével egyre közelednek a párthoz. Ezek általában az iparba került új munkások, a volt MDP-tagok közül azok, akik az ellenforradalom idején elvesztették a pártba vetett hitüket, vagy hibáik miatt kompromittálódtak. 638