A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

az általános rendelkezések első pontjában. Milyen kérdések ezek? Munkáskerületek, ipari gócok jobb zöldségellátása, jobb iskolaellátása, jobb kórházellátása, és a többi, amikre a PB, a tárgyalások során azt a véleményt alakította ki, hogy ez összlakossági érdek, a jobb zöldség, iskola, kórház stb., de természetesen figyelemmel kell lennünk arra, hogy van bizonyos elmaradottság, a múltból eredően, hogy a munkáskerületek nincsenek úgy ellátva iskolával, óvodával, kórházzal stb., mint más kerületek, vagy Tatabánya nincs úgy ellátva zöldséggel, mint mondjuk Békéscsaba természetszerűleg. En gondolom, hogy ezeket az általános intézkedéseket, illetve, hogy egy ilyen bevezetés előzze meg az első pontot, amely erről rendelkezik - az átdolgozás során ezt ki lehet dolgozni -, hogy a felsoroltakon kívül nagyon sok olyan kérdés van még, amely az összlakosságot és ezen belül a legtöbb kérdés elsősorban a munkáosztályt közelről érinti, ezek viszont hosszabb idő alatt megoldható feladatok, és ezért aztán jön a további szöveg, hogy illetékes szerveket a KB megbízott azzal a külön utasítással, hogy ezekkel a kérdésekkel behatóbban foglalkozzanak, és a megoldásra vonatkozó javalataikat időben tegyék meg. A lakáskérdéssel kapcsolatban. Kiss [Dezső] elvtárs idézete nem volt elég pontos, mert itt azért elég sok dolgot mondunk ebben a nem tudom én 8-10 sorban a lakáskérdésről. Elég határozott kiállás ma az, amikor mondjuk egy év múlva, másfél év múlva lesz távlati tervünk, elég határozott kiállás, hogy a KB elérkezettnek tartja az időt arra, hogy a lakáshiányt gyökeresen felszámoljuk. Elég bátor kimondása ez a KB határozatának. Ebből fakad az, hogy a tizenöt éves terv elkészülte előtt még a lakáskérdést külön kiragadjuk, és azt elkészítjük az arra szóló tizenöt éves tervre, [sic!] 79

. Mondhatnánk olyan dolgot is, mely esetleg jól is mutatna itten, talán lehetne gondolkodni rajta. Hogy mi a következő tizenöt éves terv során két és fél, majdnem háromszor annyi lakást fogunk építeni, adtunk utasítást a Tervhivatalnak ilyen terv kidolgozására, mint a felszabadulás óta 1960-ig eltelő tizenöt esztendőben. Elég komoly dolog ez, közel háromszor annyi lakást kívánunk építeni. A vita azon van, hogy két és félszer vagy tényleg háromszor annyi lakást lehet építeni. Gondolom, hogy a társbérleteket, bár Apró elvtárs mondta, hogy akkor úgy fogják érteni, hogy aki a társbérletben van, azt ki lehet dobni a társbérletből (Kiss Károly elvtárs közbeszólása: és mindenki lakást akar, úgy értik) , de ezt azért meg lehet fogalmazni úgy, én azt hiszem van is egy fogalmazásunk, amit megadtunk a Tervhivatalnak, hogy senki ne értse azt félre. Meg lehet mondani világosan, hogy a többi lakással lehetővé kívánjuk tenni, hogy azok, akik ma még kényszerű körülmények között társbérletben laknak, valahogy így meg lehet fogalmazni, és ezzel ki lehet egészíteni. Ez a társadalmi munka, ami 1945-49-ig - talán egy kicsit tovább is - nálunk jó hagyománynak számít, és azután úgy abbahagytuk, amiről Cservenkáné beszélt és mások is, Komócsin elvtárs is az ifjúság vonatkozásában. Én gondolom, hogy e határozatba tényleg be lehetne valami ilyesmit venni. De nem azzal az indokolással, amit a Cservenkáné mondott, hogy a diákok azért dolgoztak a Hanságban, belső érzéseik voltak, és most vezekelnek, a munkás is azért, hogy vezekeljen egy kicsit, neki is van ilyen érzése. Én abból indulnék ki, hogy először is ez egy helyes dolog, és ha mi meg tudjuk csinálni - a Szabadság hídon azt hiszem nagyon sokan dolgoztunk, különösen mi bu626