A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

nak, de ha a párt odaküld egy elvtársat, és azt mondja, hogy te itt fogsz dolgozni, mert a párt érdeke ezt kívánja, akkor ez a munka pártmunkának tekintendő. Végezetül szeretném elmondani, elvtársak, hogy kb. egy hónapja kezdek nagyon szigorú követelményeket felállítani magunkkal szemben. Amikor Kádár elvtárs az aktíván arról beszélt, hogy tanuljunk meg magyarul igent és nemet mondani, rám nagy hatással volt. Amikor a párt-végrehajtóbizottság négy tagja - köztük én is - a párt részéről írásbeli figyelmeztetést kaptunk, nem titkoltuk, hanem ahol arra szükség volt, elmondottuk, és ennek eredményeként másképp beszélnek az emberek. Meg kell azt is mondanom, hogy a gazdasági vezetők egyenesen irtóznak a kritikától.Az egyik vezetővel négyszemközt ültem le beszélni, aki a beszélgetés végén azt mondotta nekem, hogy jobban ütsz, mint az osztályellenség. Ha mi őszintén beszélünk és kritizálunk, sajnos, ilyen következtetéseket vonnak le. A munkásoknak nagyon tetszett, hogy a párt fellépett az árdrágítókkal szemben, de még jobban tetszett volna az, ha megbüntették volna, illetve az adott büntetéseket hozták volna nyilvánosságra. SÁNDOR JÓZSEF elvtárs: A Politikai Bizottság beszámolójával teljesen egyetértek. Az a véleményem, hogy a helyzet reális elemzésén alapszik. Néhány gondolatot szeretnék kiegészíteni, részben aláhúzni. Ha vizsgáljuk az elmúlt idő eseményeit pártszempontból, akkor meg kell állapítani, hogy az elmúlt időszakban kétségtelenül értünk el eredményeket. Szeretném aláhúzni azt a gondolatot, hogy az elért eredmények kiindulópontja a párt helyes politikája, az, hogy a párt politikája kifejezi a munkásosztály és a dolgozó nép elgondolásait, céljait. Másrészt, azt hiszem, ma realizálódik az a meghatározás, amely a pártértekezleten úgy lett megfogalmazva, hogy a párt forradalmi harcban született, amelyben munkásosztályunk, dolgozó népünk legjobbjai foglalnak helyet. Nem lényegtelen az a tény, hogy ma pártunk összetételében a munkásosztály 58,8%-ban van képviselve, azt a 30 ezres számot, amelyre Kádár elvtárs utalt,

22 a pártértekezlet óta állandóan növelni kell [sic!]. Az is jelentős tényező, hogy pártunk tapasztaltabb lett, jelentősen növekedett az elmúlt évekhez viszonyítva a 25-45 éves közti korhatár, [sic!] Meg kell állapítani, a Központi Bizottság célkitűzése helyesnek bizonyult, és azok az elgondolások, amelyek megvalósultak, jelentős mértékben kétségtelenül hozzájárultak azokhoz az eredményekhez, amelyekre Kádár elvtárs beszámolójában utalt. Kiss Dezső elvtárs felszólalásának azzal a részével egyetértek, hogy nekünk alapvetően - amikor a pártról beszélünk - a párttömegek alkotásán keresztül kell értékelni, lemérni a megtett utat, az elért eredményeket. Azok a tények, hogy a párt szava a Központi Bizottság tagjain keresztül milliókhoz közvetlenül jutott el, jelentősen hozzájárult a párt tömegkapcsolatainak erősítéséhez, hozzájárult a Központi Bizottság tekintélyének növeléséhez. Ezzel öszsze lehet foglalni azt a gondolatot, hogy a meggyőző szó igen mélyre hatotta tömegekben. Kádár elvtárs utalt olyan fontos állomásra, mint október 23. Úgy érzem, 1957. október 23-a jelentette és jelenti a párt egyéves munkájának eredményét, amely nemcsak a nyugalomban jutott kifejezésre, hanem abban is, 61