A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

túsz nincs. Ez az elmúlt időszak alapján szűrődött le, azoknak a konkrét tapasztalatoknak alapján, amit az egyszerű emberek, munkások és nem munkások is szereztek. Ezt persze ki lehet egészíteni a parasztság köréből hozott információkkal, vagy más rétegek köréből, még az értelmiség köréből hozott információkon [sic!] is. De számunkra ebben a vonatkozásban is, természetes, a munkásosztály a legfontosabb. Én azt gondolom, elvtársak, hogy ez nekünk, most és a jövőben is nagypolitikai és erkölcsi tőkét jelent. Ezzel a politikai és erkölcsi tőkével nekünk, nagyon figyelemmel tartva azt, hogy az előző idők hibáit ne ismételjük meg, ebből a helyes, normális^ józan, okos érzést ne vigyük túl, és ne csináljunk belőle személyi kultuszt. Úgy, ahogy ez most pusztán, egyszerűen a munkások körében jelentkezik, vigyük tovább, és ilyenformán én azt hiszem, hogy bár ezt eddig is ismertük és tudtuk, de ezzel az alapos vizsgálattal még inkább megerősödött, még világosabbá vált, és ez politikai és elvi szempontból is, természetesen, szintén nagyon fontos eredménye a vizsgálatnak. A következő kérdés, amit én szintén úgy fogalmaznék, hogyha a vizsgálat azt is mutatta, hogyha alapjában rend van, szóval a fő: az alapkérdésekben normális a helyzet, mint hogy az ellenforradalom előtt nem volt az, akkor a munkásoknak, hogy úgy mondjam nagyon kevés kell ahhoz, hogy meg lehessen őket nyerni, a szó fizikai értelmében egy vezető embernek, vagy KBtagnak, miniszternek a megjelenése egy üzemben, és az, hogy kezet fogott egy csomó emberrel, már ez is nagyon jelentőségteljes a számukra, és nagyon őszintén tudnak ezekért is hálásak lenni. Persze sokkal többről van itt szó, mint egyszerű kézfogásról. És ebből azt a következtetést szeretném levonni, hogy itt tényleg rendkívül sok múlik az apró munkán, amit most a KB osztályainak, szakszervezetnek, KISZ-nek, Nőtanácsnak és mindazoknak - és elsősorban az Iparügyi Minisztériumnak, tanácsoknak -, akik a munkásosztállyal valamilyen kapcsolatban vannak, ebből a vizsgálatból a maguk munkájára le kell vonni a következtetést. Én úgy gondolom, hogy itt nem arra van szükség, hogy mint ahogy elöljáróban magam álláspontját leszögeztem, hogy ezt a határozatot szélesítsük most ki, s afféle enciklopédiát csináljunk belőle, hanem inkább arra, hogy ennek a határozatnak ajelentősebb, és még a részletjelentéseknek a birtokában is, ténylegesen mindenki a maga programját, hogy úgy mondjam, kidolgozza. Én nem akarok részletekbe menni, de itt vannak ilyen kérdések, amiről régóta beszélünk, hogy a munkamódszereinket a KB apparátusából kiindulva a tömegszervezeteken át az alapszervezetekig lehet és kell is javítani, jobban összehangba hozni a párt mai politikai irányvonalával, mint ahogy javítottuk is. De én azt gondolom, elvtársak , hogy pl. itt van egy ilyen kérdés, mint a párt kapcsolata a munkásosztállyal. Ilyen vonatkozásban kellene ezt javítani. Akár a PTO, Ágit. Prop. vagy Ipari Osztályról legyen szó, talán azt kellene megnézni, hogy azt a jó pár dolgot, az osztály a maga mindennapi munkájában hogyan tudja továbbvinni. Nyilván az elvtársak vizsgálják is ezt. Vagy egy másik kérdés: én nagyon fontosnak tartom azt, ami a határozatban is benne van, hogy javítani kell a munkásosztály kulturális ellátottságát. Megmondom őszintén elvtársak, nekem is az jutott eszembe, hogy Dénes Leó elvtárs, a szegedi polgármester, később tanácselnök, minden választáson úgy lépett fel, hogy emberek, nekem egy programom van, ami abban 614