A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

legutóbbi időkig, amíg ez a vizsgálat el nem kezdődött. Ami persze konzekvencia az volt, hogy a következésképp a KB és a PB bármilyen jól viszi a maga fő irányvonalát, nem ismeri eléggé a munkásosztály helyzetét. Szóval én úgy gondolom, hogy feltétlenül helyes volt ezt megcsinálni, ha semmi más eredménye nem lett volna, minthogy a szőlőskert fel van szántva - ez is megéri -, de meggyőződésem, hogy sokkal több lesz az eredmény. Ha visszáemlékszünk elvtársak, csak két dolgot idézek. Amikor ez a vizsgálatfolyt, ténylegesen izgalmat váltott ki mindenhol, ahol ez folyt. Én beszélgettem nagyon sok ilyen brigádtaggal, meg vezetőkkel, akik ezt a vizsgálatot folytatták a Szegedi Kendergyártól a Csepeli Vasműig és az Egyesült Izzóig, ott mindenütt az egész hangulatot az uralta, hogy itt van a KB brigádja, s végzi a vizsgálatot. Ez egymagában nagy győzelem. A másik az, elvtársak, én olvastam jó pár jelentést, részletjelentést, és a részlet összefoglaló jelentéseket is, lehet, hogy ez túlzás, én azt állítom, hogy ezek hallatlanul izgalmas jelentések, izgalmas olvasmányok. Ami azt mutatja, hogy a vizsgálat jó volt, és azt mutatja, hogy ezekből ajelentésekből továbbra is kellene nekünk hasznosítani, és nem kellene az irattárba rakni, mert felhasználható a pártmunka egész széles területén. Még egy dolgot ehhez, én emlékszem rá elvtársak, hogy 1954-ben a PB kiküldött egy speciális bizottságot, amiben a Kiss elvtárs és Gáspár elvtárs volt benn, s nem tudom még ki. Akkor ez a bizottság szintén hallatlanul érdekes dolgokat gyűjtött össze köteg számra. Nagyon nagy érdeklődést váltott ki. Tudom, hogy akkor a bizottság - miután híre ment a munkások körében számtalan meghívást kapott, üzemekbe, szakszervezetekbe, lakóhelyekre, a legkülönbözőbb helyekre, hogy beszélgessenek velük, és sajnos ez az egész vizsgálati anyag eltűnt. Semmi sem lett belőle. Semmi az ég világon, le lett rakva, és azóta is ott van. (Kádár elvtárs közbeszólása: a bizottságok kaptak egy elismerést, hogy a munkásosztály elmaradott rétegének befolyása alá kerültek.) Elvtársak, szóval ezek szerint tulajdonképpen a párt részéről ez volt az első ilyen irányú gesztus a munkásosztály felé. Amikor egy széles körű vizsgálat megtörtént, és amikor igenis a KB levonja a szükséges konzekvenciákat rövid és hosszabb távra is, és amikor ezzel az egész ügyet nem tekintjük befejezettnek, akkor nem tudjuk tovább vinni, ez lett volna az első dolog. A második dolog: szeretnék elvtársak szóvá tenni egy olyan kérdést, ami a jelentésben nincs benne. De amivel az összes részlet jelentésekben lehetne találkozni, és azt hiszem, hogy az itt jelen lévő elvtársak igencsak találkoztak, vagy találkoznak valahányszor üzembe kimennek a munkások közé, vagy munkások lakta területre. És azt én kb. úgy fogalmaznám meg, hogy a munkásosztály és pontosabban a munkásosztály legöntudatosabb, politikailag legfelvilágosultabb része azt helyére tette a személyiség kérdését - szeretik - [sic!]. És pedig ez abban jut kifejezésre, hogy szerintem nagyon fontos a számunkra, hogy a munkásosztály körében őszinte, mély tiszteletnek és elismerésnek örvend, elsősorban Kádár elvtárs, Marosán elvtárs, és a Párt más vezetői is. Vagyis, hogy ez a politika, most nemcsak az általában a vonallal van összekapcsolva, nem csak a jó határozatokkal, intézkedésekkel, és azok hatásával, hanem személyekkel is. Én bátran merem jelenteni, hogy ebben az égvilágon semmi személyi kul613